tag:blogger.com,1999:blog-4865315459845861472024-03-20T04:25:47.244+01:00Foglalkozása: Pilótafeleség | F1 FANFICTIONDorililienhttp://www.blogger.com/profile/00154733177851499336noreply@blogger.comBlogger13125tag:blogger.com,1999:blog-486531545984586147.post-90851632793940053972014-12-18T22:45:00.003+01:002014-12-18T22:47:39.604+01:006. fejezet /1<span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; text-align: justify;">Sziasztok!</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Örömmel jelenthetem, sikeresen legyőztem az első vizsgámat! Nagy küzdelem volt, de a matek maradt alul benne. (Igen, és jelenleg határozottan úgy is festek mint egy győztes, egy túlméretes Doorsos pólóban, Stühmer szaloncukrot tömve magamba, és a darts-világbajnokságot nézve) Szóval, mikroökonómia, gyere csak, mostmár szembe foglak KACAGNI.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">:D Na, jó, befejeztem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A lényeg igazából az, hogy meghoztam az új részt, ami elég hosszú, egyébként az egész 6. fejezet egyben tizennégy oldal, de megfeleztem nagyjából, és majd úgy teszem fel :) Várom a véleményeteket kommentben vagy a chatben, ha van kedvetek, írjatok :))</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">És a héten még megpróbálom hozni a Hungaroringes beszámolót is, nem felejtettem el! :D </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Zenének pedig hoztam egy kis karácsonyi, ráhangolódós muzsikát, amit én nagyon szeretek. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Nos, jelenleg ennyi tőmondat tellett ki tőlem :D Inkább bámulom tovább a darts vb-t, és remélem, hogy lesz sok szááááznyolcvaaaaan!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">:D Szép estét!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Jó olvasást! :)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Dorililien</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="180" src="//www.youtube.com/embed/l_jH0vMcIKg" width="280"></iframe><br />
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj25cWU9cv6tWLmIlvFiDJ_-g7ip7cCz87m-UCLj5EsVzp7yIep9en_kHNQ7jj6orRhDnkdcdtuEpb0pEIxI4eQQIiKp4HczSrC89Rl6-OtYMuAWdjda7SyXN9o8eKowJ2y-MBwq2FPVQGD/s1600/6fejezet.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj25cWU9cv6tWLmIlvFiDJ_-g7ip7cCz87m-UCLj5EsVzp7yIep9en_kHNQ7jj6orRhDnkdcdtuEpb0pEIxI4eQQIiKp4HczSrC89Rl6-OtYMuAWdjda7SyXN9o8eKowJ2y-MBwq2FPVQGD/s1600/6fejezet.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Még csak dél volt, de a
pálya körül már szabályos tömegnyomor alakult ki. Hát még mi lesz három órakor!
Előre sajnáltam azokat az embereket, akiknek egymás sarkát taposva kell majd -
az említett tömegnyomor közepén – a pálya felé araszolni, aztán ugyanezt
végigjátszani a boxoknál és a rajtrácsnál. Élnek még bennem az emlékek (hát
hogyne élnének…) a hungaroringes boxutcalátogatásokról, a harcaimról az
autogramosztó-standnál és a végtelenül pofátlan „helykereséseimről” a
célegyenes menti dombon. Bár ez már pénteki kaland.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Mi pedig, akárcsak tegnap, felhajtottunk a VIP-útra, hátunk mögött hagyva a
szurkolók színes forgatagát, a Forma-1-es rajongói pólókat, törülközőket,
zászlókat, bögréket és még százféle ajándékcikket áruló pultokat, és mintha a
régi, „halandó” Forma-1 rajongói énemtől és életemtől is egy kicsit elbúcsúztam
volna. Ez az Ausztrál Nagydíj, én pedig a Paddockba tartok. Nincs General
Admission jegy, nincs tolakodás a bejáratnál, nincs idegbeteg csata az
autogramosztásnál. Nem lesz harc a jobb ülőhelyért a csúszós domboldalon, sem
szétázott vagy éppen túlmelegedett szendvics ebéd helyett, és még mosdóba is
elmehetek, attól való félelem nélkül, hogy mire visszatérek, már valaki
elfoglalta a helyem. Na, nem minthogyha mindezeknek ne lett volna meg a
varázsa… de ez azért mégis valami merőben más, valami merőben jobb. Valami
továbbra is hihetetlen csoda.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Na, min agyalsz Rosberg? – fordult felém a volán mögül vigyorogva Martin.
Elkövettem azt a hibát, hogy mindenről részletesen beszámoltam, ami délelőtt
történt. Először hüledezett a dolgon, aztán röhögött. És azóta Rosbergnek hív.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Éppenséggel arról, hogy a magassarkúmmal vagy a táskámmal vágjalak-e
fejbe. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Na, azért nem kell ennyire mellre szívni – nézett rám békítően az öcsém. –
Tudod, hogy csak viccelek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Á, hát persze – mosolyogtam. - És tudod, hogy én nem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Erre mindketten elnevettük magunkat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Mit csináltatok a pályán délelőtt? – kérdeztem aztán. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Befejeztük a Motorhome-ot. Nagyon állatul néz ki, de majd meglátod. Aztán
pakoltunk egy csomót, leellenőriztük, hogy minden megvan-e raktáron… hát eltűnt
az egyik első keresztstabilizátor, de végül Matthew megtalálta a kamionban,
mielőtt Mike rájött volna. Aztán persze építettük a kocsit, meg megjöttek
Jarnoék is…</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Mii? Úgy érted Jarno Trulli? Már ő is itt van???</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Igen. Tegnap jöttek Heikkivel tíz felé. De akkor mi már aludtunk. Reggel meg
ők is korán bejöttek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- És… most is kint vannak a pályán a pilóták? – tettem fel izgatottan a
kérdést. Csak, hogy mire számítsak, esetleg milyen erős szívgyógyszer kell.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Jarno visszament a szállodába, Heikki szerintem kint van. Meg láttam Webbert
is, a Paddockban szabályszerűen letámadták. Ott volt Sutil is, Massa, és azt
hiszem Vettel is, bár benne nem vagyok biztos. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Te jó ég.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Szereted ezt a kifejezést használni mostanában.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Van is mire. Nem?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hát… - nevetett. – Én már a téli teszteken hozzászoktam a pilótákhoz. Mármint
ahhoz, hogy állandóan látom őket, meg beszélgetek velük. Kicsit munkatársak is,
legalábbis Jarno és Heikki mindenképp. Te is meg fogod szokni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ó. Aha. Mikor? Egyébként nem akarom megszokni. Én így vagyok őrülten boldog –
magyaráztam. És persze így is éreztem. Tudom, két hét múlva, de az is lehet,
hogy már két nap múlva nem lesz ekkora „nagy dolog”, ha látok egy Forma-1-es
pilótát a szállodában, a pályán vagy bárhol. De egyelőre kiélvezem ezt a
nevetségesen boldog, izgatott érzést, ami az Ausztráliába érkezésünk óta bennem
van. Teljesen pedig sohasem fog elmúlni. Ugyanaz a Forma-1-mániás lány maradok,
aki voltam. Csak végre az álmomat meg is élem, és nem csak otthon siránkozom
miatta.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Rendben, megpróbálok nem átmenni szentimentálisba.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Örülök, ha az vagy. De tényleg – válaszolta Martin, és a hangja kivételesen
tényleg komoly volt. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A parkolókhoz értünk, ahol Géza ismét leellenőrzite a VIP passunkat, mi pedig
beálltunk, ezúttal a 233-as helyre.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A Paddock ugyanolyan lenyűgöző volt, mint tegnap. Sürgölődő emberek, napsütés,
fantasztikus hangulat, benzingőz-illat… és a Lotus Motorhome tetejéről nekünk
integető Lena. Bár feltételezem, inkább csak nekem integetett. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Mosolyogva odakiáltottam neki egy „hello”-t. Martin közben a csomagtartót
pakolta, mégcsak fel sem nézett.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Akkor még tart a harag – jegyeztem meg.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Harag? Én ugyan nem haragszom. Csak szimplán idegesít a csaj. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- De hát miért? – értetlenkedtem. – Szerintem nagyon kedves. És jófej. Nem is
értem, mi bajotok van egymással. Nem tudnátok mindketten elfelejteni azt a kis
hülye kis félreértést? Pontosabban, azt a KÉT kis hülye félreértést…?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Miért kellene feltétlenül mindenkivel jóban lennem? – húzta fel a szemöldökét
Martin.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem mondtam, hogy feltétlenül mindenkivel puszipajtásnak kell lenned. Csak
Lena szerintem kedves. És én jóban vagyok vele.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Engem nem zavar, ha te jóban vagy vele. Érteni nem értelek meg, de felőlem
azzal haverkodsz, akivel akarsz.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Akkor kölcsönös az érzés, mert én sem értelek téged.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Martin bólintott egyet, mintha csak azt üzenné: akkor egálban vagyunk,
hagyhatjuk is a dolgot. Összeszedte a cuccait a csomagtartóból (egy újabb adag
lefűzött papírtömeg és doboz), aztán elindultunk mindketten a Lotus Motorhome
felé. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hát ez lenne az. Bemegyek Elliothoz, meg kell még beszélnünk pár dolgot,
közben megmutatom belülről – mondta, én pedig bólintva követtem őt. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A hatalmas fekete-zöld építmény nem tartozott a leghatalmasabb,
legcsillogóbb és legdrágább lakókocsik közé, de kétségkívül jól nézett ki a
háromemeletes modern épület csinos éttermeivel, üvegezett oldalfalával és a
legtetején lévő szuperterasszal, ahol a fáradt vendégek megpihenhetnek a napozóágyakon
és fekete-sárga díványokon. A bejáratnál péksüteménnyel, bonbonnal és jól
behűtött szponzorüdítőkkel kínáltak minket (vagyis inkább engem, hiszen
Martinról tudták, hogy náluk dolgozik). Elvettem egy ásványvizet és egy sütit,
aztán ámuldozva követtem Martint a Motorhome egyik mellékszárnyába, ahol Elliot
„irodája” helyezkedett el. Az öcsém bekopogott az üvegezett fehér ajtón, én
pedig tanácstalanul álldogáltam mellette. Bemenni nyilván nem mehettem be,
ahhoz túlságosan privát volt Elliot „felségterülete”, ahová valószínűleg tényleg
csak bennfentesek léphetnek be. Az iroda előtt várakozni – ki tudja meddig –
pedig nem igen volt kedvem. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Pár másodperccel később az ajtó kinyílt, és személyesen Elliot állt előttünk,
mögötte pedig Rebecca Black alakja tűnt fel. A lány egy kissé idegesen kapkodta
a fejét közöttünk, láthatóan nem volt túlzottan jó kedvében – valószínűleg az
nem tetszhetett neki, amit Elliot közölt vele. Vagy szimplán én idegesítettem
fel a jelenlétemmel, de talán ennyire elviselhetetlen azért nem vagyok. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Á, sziasztok – üdvözölt minket Elliot mosolyogva, és kezet fogott Martinnal.
– Gyertek csak beljebb. Réka, legalább megismerkedhetsz egy igazi
Motorhome-lakással – nevetett. <i>Ennyit a
privát felségterületről gondoltakról. Elliot közvetlenebb, mint gondoltam. </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Vidáman bólintottam, Rebecca pedig továbbra is karbatett kézzel ácsorgott
mellettünk, és nagyon úgy tűnt, valami lezáratlan vitája van Elliottal, vagy
kíváncsi valamire, amire még nem kapott választ. Mi már beléptünk az irodába,
és a főmérnök is követett minket, de Rebecca nem tágított. Elliot végül
utánaszólt, csak ennyit:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Rebecca, az ajánlaton még gondolkozom. Mindenesetre megtisztelő, hogy rám
gondoltatok. De tudod, hogy szeretem ezt a csapatot. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Tudom – Rebecca szigorú arca gyengéd mosolyba váltott át. Igen, határozottan
gyengéd mosolyba, amit nem igazán tudtam mire vélni. Rendben, Elliot nem öreg,
elfogadhatóan néz ki, és nagyon kedves férfi, de… valahogy nehezen tudom
elképzelni, hogy Rebecca és közte bármi is lenne. Pedig az a mosoly, amit
Rebecca küldött felé, nem olyan volt, mint amilyet az eladónak szánsz a
boltban, vagy amivel az udvarias férfinak megköszönöd, hogy mondjuk
előreengedett a bank ajtajában. Az egész olyan… bizalmas volt. De az is lehet,
hogy én értelmeztem mindent félre.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Sziasztok – intett végül, én pedig köszöntem neki, aztán visszafordultam
Elliot irodája felé. Martin egy fotelben foglalt helyet, én pedig a szoba
közepén ácsorogva néztem körbe, próbáltam a helyiség minden egyes kis részletét
megvizsgálni, és a képét az agyamban elraktározni. Elvégre nem mindennap jár az
ember egy igazi Forma-1-es személyiség irodájában! Na, nem mintha ez
különbözött volna bármennyiben is egy átlagos irodától, akár az enyém is
lehetett volna, annyira személytelen volt az egész (ha nem számítjuk az
asztalon heverő, a Lotus szponzorainak logóival ellátott mappákat, könyveket,
iratokat, amik azért sejtették, hogy az iroda tulajdonosának köze van a
Forma-1-hez). De mégis, a tudat, hogy egy igazi főmérnök dolgozik itt… Á,
mindegy. Hagyjuk. Említették már, hogy megszállott vagyok.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Elliot is visszajött a szobába, helyet foglalt az íróasztalánál, aztán pár
papírt átadott Martinnak.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Egyre inkább kezd az az érzésem lenni, hogy a Forma-1-es szerelők a
papírhordozgatásból élnek meg. Legalábbis a munkájuk szerves részét ez teheti
ki, mert bármilyen ügyben látom őket megbeszélést tartani, valami papír mindig
előkerül, és úgy adogatják őket át egymásnak, mint egy szekta tagjai a titkos
könyveik másolatát.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az öcsém elvette őket és elkezdte tanulmányozni a rajta lévő adatokat. Majd
elkezdtek dumálni róla, feltételezhetően na’viul, vagy valami számomra
tökéletesen ismeretlen nyelven, ami hasonlított ugyan az angolhoz és egy-egy
„the”, „and”, és pár ige meg is egyezett az angol nyelvvel, mégis idegennek tűnt. Bár azt hiszem, ha valaki mindent
magyarul tolmácsolt volna nekem, akkor sem értettem volna meg többet a
beszélgetésükből. Amikor Martin az első keresztstabilizátorokról magyarázott
nekem, próbáltam úgy tenni, mint aki rettenetesen érti, miről van szó, mintha
szakértője lennék a témának, de igazából, azt sem tudom, melyik részén található
ez az alkatrész a kocsinak. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- És, Réka, hogy tetszenek itt a dolgok? – váltott át tíz perc na’vi-diskurzus
után Elliot hirtelen ismét angolra.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ó… mi, hogy itt? – néztem rá körülbelül úgy, mintha azt kérdezte volna,
szeretnék egy százmillió dollárt készpénzben (egyébként tényleg nem lenne
rossz…). – Egyszerűen fantasztikus minden. A Forma-1 a legnagyobb szerelmem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Megértelek – nevetett Elliot. – Nekem is mindig a Forma-1 volt a legnagyobb
álmom. Fiatalabb koromban is csak ezért küzdöttem, csak az a cél lebegett a
szemem előtt, hogy itt dolgozhassak. És sikerült. Megérte minden. Egyébként, te
mit dolgozol?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hát én… újságírás-média szakon végeztem, és dolgoztam pár napilapnál és
magazinnál… most pedig vakáción vagyok. – Igen, a <i>vakáción vagyok </i>határozottan jobban hangzik, mint a <i>munkanélküli vagyok</i>. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ó, hát értem. Remélem egyszer te is
velünk fogsz dolgozni.</span></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><o:p></o:p></span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">**************<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A boxban ücsörögve Elliot
utolsó mondatán gondolkoztam. <i>Hogy én a
Forma-1-ben dolgozzak?</i> <i>Akkor nem érne
véget ez a fantasztikus kirándulás egy szezon után, hanem öregkoromig tartana.
A munkám nem a szükséges rossz lenne, nyolc óra kínszenvedés a napomból, hanem
egyszerre a hobbim, a szerelmem, az álmom. És még pénzt is kapnék érte! </i>Nyilván
ez még az eddigieknél is csodálatosabb lenne. Még az eddiginél is hihetetlenülextraszuperfantasztikusabb.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"> De totálisan lehetetlen dolog. Oké, ha
még értek is az újságíráshoz meg a PR-os dolgokhoz, rajtam kívül százmillió
embernek vannak hasonló „képességei”. És, legyünk őszinték, nem is tettem le
sok mindent az asztalra a szakmában (ha leszámítjuk azt, hogy három éven
keresztül írtam cikkeket egy Forma 1-es hírportálnak, de a kutya se tudta, hogy
ki volt <i>Hockenheimring</i> cikkírójának
álneve mögött, meg szerintem senkit nem is érdekelt): hat elbocsájtás,
ötlettelen témákban alkotott újságcikkek (oké, az ötlettelen témákról nem én
tehetek, ráadásul megpróbáltam belőlük mindent kihozni), és egy kerületi
ballagás megszervezése. Csak rám van szüksége az összes csapatnak, ez
egyértelmű.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Elliot lehet, hogy kedves, jóhiszemű, de álomvilágban él.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Szia Réka! – ült le mellém hirtelen Lena széles mosollyal. Örültem neki, hogy
ilyen boldog a találkozásunktól. Vagy csak azért nevetett, mert Martin éppen
megbotlott egy kábelben. – Kipihented magad? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hát… igen. Bár még mindig egy kicsit kómás vagyok. Hozzá kell még ehhez az
időzóna változáshoz szoknom – vallottam be.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Jaj, hát az nekem is elég nehéz volt az elején. Mármint a WSR-ben. De pár hét
után már nem lesz furcsa – magyarázta. – És egyébként mi a helyzet? Tetszik
Melbourne? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hát… Nem igazán voltam eddig még sehol. Bár, ami késik… az késik. De nem
múlik – nevettem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Én is most vagyok itt először, de iszonyú szép hely. Meg tegnap az <i>Ocean Blue</i>-ban is nagyon jól éreztem
magam. Bírom ezt a csapatot… az ööö… nagy részét. – Kétségtelenül Martinra
célzott. – Kár, hogy nem jöttél!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Én is sajnálom. Ma este nem mentek valahova?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem tudom – rázta meg a fejét. – Simon szervezte a dolgot tegnap is, tőle
kéne megkérdezned.</span></div>
<i style="text-align: justify;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>Simon. </i>Miért pont ő? Így is örülök
neki, hogy a mai nap folyamán nem láttam, nem is hiányzik valahogy a társasága.
Beszélgetni meg főleg nem akarok vele. És egyáltalán miért jön ő is…?</span></i><i></i><br />
<i>
</i>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Te bírod Simont? – kíváncsiskodtam. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hát… - vonta meg a vállát Lena. – Tulajdonképpen nincs vele bajom. Kicsit
nagyra van magával, de egyébként jófej.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Kicsit? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Na, jó, nagyon – nevetett.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hova tetted a gyorsszorítót? – jelent meg hirtelen előttünk Martin, és ugyan
nem nézett rá, de kizárásos alapon a kérdését Lenához intézte. Tőlem ugyanis
hiába érdeklődött volna a gyorsszorító hollétéről. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- A monitor mellett van – válaszolta Lena szintén fel sem tekintve. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Király. Kettőkor FIA, ne felejtsd el – fűzte még hozzá, aztán ott is hagyott
minket.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az egész még mindig rettenetesen furcsa volt nekem. Az öcsém nem igazán az a
haragtartó típus, Lenával kapcsolatban azonban határozottan az ellenkezője
bizonyosult be. Egyébként meg, mi volt a tegnapi félreértésükben olyan fene
nagy dolog, amiért még mindig fújniuk kell egymásra? Semmiség volt az egész,
Martin meg az ilyeneken általában csak röhög egyet, aztán elfelejti. Lenát
persze annyira nem ismerem…</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nincs béke? – tettem fel neki hirtelen a fejemben megfogalmazódott kérdésem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem vagyunk mi haragban – hárított Lena, pont úgy, mint Martin. – Csak nem
szimpatikus az öcséd, ennyi.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ezek rohadtul összebeszéltek, vagy csak ugyanabból a <i>Hogyan hárítsuk el az emberek kérdéseit egy átlátszó hazugsággal? </i>könyvből
nézték ki a válaszukat? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ó – csak ennyit válaszoltam. Persze Lena válaszából az is világosan kiderült,
hogy itt nem egy emberen múlik a kibékülés, hanem… mind a ketten hülyék. Már
bocsánat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- De együtt dolgozunk, és elviselem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Aha.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem válthatnánk témát? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Milyen a meló?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hát ez kérdés? – nevetett. – Nem tudok olyan sok szinonimát angolul az
überfantasztikusra. Mindenesetre meg kell még szoknom ezt a sok pilótát
körülöttünk… olyan mintha csak álmodnám az egészet. Sétálgatok a Forma-1-es
Paddockban, és gyerekkorom példaképei, és azok az emberek vesznek körül,
akiknek évekig a TV előtt szorítottam. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Miért érzem úgy egyre inkább, hogy Lena rokonlélek? Leszámítva persze azt, hogy
nem bírja Martint.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Tegnap is… indulnék haza, és leparkol mellém Felipe Massa! Nem mertem addig
kiállni, amíg be nem ment a Motorhome-ba. Gondold el, melletted megy egy
Forma-1-es pilóta, te meg bénázol a kocsiddal. Nincs is ennél cikibb! És amúgy
is… remegett a kezem! Csodálkozom, hogy egyáltalán ilyen hibbant libát, mint
én, beengedtek a Forma-1-be.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Kettőt – javítottam ki. Lena elég furcsán nézett rám. Na, ja, <i>ő sem </i>ismer még eléggé engem…</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Röviden meséltem neki, hogyan is reagáltam, amikor Martin bejelentette, hogy
itt fog dolgozni, milyen „őrület” kerített hatalmába az Ausztráliába való
érkezésünkkor – és van azóta is rajtam. Hogy a szívem milyen őrült táncba kezd,
ha csak meghallom azt a szót, <i>Forma-1</i>,
vagy csak szimplán attól a ténytől milyen nevetségesen boldog vagyok, hogy itt
ülhetek a Paddockban. Szóval ilyesmiket.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Aztán elmondtam neki a délelőttieket is. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nico… Nico Rosberg? – csak ennyit bírt kinyögni a történet végén. – Most ugye
tudod, hogy mennyire irigyellek?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hát… ez olyan irigyelnivaló, vagy mi? Igazából még én sem tudom. Mindig
túlreagálom a dolgokat, és nem igazán tudok különbséget tenni a között, hogy mi
az a dolog, ami tényleg elképesztő és hihetetlen, és mi az, ami amúgy semmiség
és csak én nagyítom fel.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ez nagy dolog. Hidd el – erősített meg Lena mosolyogva. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A következő kérdés, ami felmerült bennem, az volt, hogy vajon most ez tényleg
így van, vagy Lena csak azért állítja, hogy ez fantasztikus dolog, mert pont
olyan elvetemült, mint én…?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Sziasztok lányok! – fogta meg valaki hirtelen a vállamat. Amikor
megfordultam, hogy megtudjam, ki rémisztget engem, ráadásul egy ilyen fontos
beszélgetés közepén… szembetaláltam magam a rémálmommal. Simonnal.</span></div>
<i style="text-align: justify;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>Te meg mi a jó égért nem készülsz az FIA
ellenőrzésre? </i>–üzentem a szememmel. Nem értette. Biztos azért, mert
magyarul volt.</span></i><i></i><br />
<i>
</i>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Szia Simon! – köszönt Lena. Én meg bólintottam egyet. Remélem megelégedett
ennyivel.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Szóval miről megy itt a pletyka, csajok? Csak nem rólam beszéltek? –
bájolgott tovább.</span></div>
<i style="text-align: justify;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>Ó, hát dehogynem. Az egész földkerekség
csak rólad beszél, Mr. Tökély-Vagyok-Simon. </i></span></i><br />
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">
</span></i>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Le se esett, hogy tíz perccel ezelőtt <i>tényleg
</i>róla volt szó. Csak nem olyan összefüggésben, mint remélné. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hát persze – nevetett Lena erőltetetten</span></div>
<span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; text-align: justify;">- Este ugye jöttök bulizni? Réka, nagyon hiányoztál tegnap. Megnövelted volna a
dögös csajok számát az </span><i style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; text-align: justify;">Ocean Blue-</i><span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; text-align: justify;">ban.</span><br />
<i style="text-align: justify;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>Aha. Te meg nyilván a nyomulós, bunkó
pasikét.</i></span></i><br />
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">
</span></i>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Remélem, tudok ma menni – próbáltam némi kedvességet erőltetni a
hangomra, hogy azért ne tűnjek bunkónak. Belülről persze már Azerbajdzsánig
küldtem, az erőltetett stílusával együtt. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Fantasztikus lesz a hangulat.</span></div>
<i style="text-align: justify;"><i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ha nem leszel ott, biztosan…</span></i></i><i></i><br />
<i>
</i>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Lena! Jönnöd kéne segíteni, még szükségünk van egy emberre! – kiáltott oda
nekünk türelmetlenül Matthew. Az FIA vizsgálat mindenkiből ilyen érzelmeket
váltott ki: kapkodás, rohanás, idegeskedés, hogy minden kis csavar és elem a
megfelelő helyen legyen a Nagy Pillanatban. Nyilván, ilyen egy felkészült
csapat. <i>De ennek a felkészült csapatnak
miért PONT Lenára van szüksége? Velem akarnak kicseszni, hogy kettesben hagynak
Simonnal?</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Oké, megyek – bólintott Lena. –Muszáj. Utána még beszélünk! – fordult
felém bocsánatkérően. Aztán otthagyott. Hiába szuggeráltam <i>Könyörgöm maradj itt, vagy vidd magaddal ezt az idiótát is </i>gondolataimmal,
nem értette. Nem igazán megy nekem ez a telepatikus-beszélgetés dolog. Pedig
nagy segítségemre lett volna.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ó, hát akkor mi ketten kaptuk azt a feladatot, hogy őrizzük a boxot? –
vigyorgott Simon, és a kiürült raktárra mutatott. <i>A fenébe, tényleg eltűnt mindenki. De akkor te miért vagy még itt?!</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Aha.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Simon végignyújtózott a fekete kanapén.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Te amúgy mit dolgozol?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- A médiában dolgozom – válaszoltam röviden. <i>Dolgoztam.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Újságíró, meg minden?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Az – bólintottam. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Az király. Végül is Rebecca is valami ilyesmi. PR-os.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Régóta dolgoztok itt? – Próbáltam valami értelmes témát feldobni, ha már arra
kényszerültem, hogy az elkövetkező pár percet vele töltsem. Vagyis… vajon
meddig tart egy FIA ellenőrzés?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Remélem, minél rövidebb ideig.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Amióta megvan a csapat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hű.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Apánk a Renault egyik szponzorának a londoni cégénél aligazgató, és ő
segített sokat. Dolgoztam előtte angol bajnokságokban, Forma-3000-ben, aztán a
GP3-as szériában. Rebeccát meg én ajánlottam. Először a Lotus ART-nél kapott
munkát, tudod, a GP2-es csapatnál, és idén kezdte a Forma-1-et.</span></div>
<i style="text-align: justify;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>Hű.</i></span></i><i></i><br />
<i>
</i>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Azért, az becsülendő Simonban, hogy annak ellenére, hogy az apja nagykutya, ő
végigjárta a „ranglétrát” a Forma-1-be. Negyed óra után végre egy szimpatikus
tulajdonság! Azta.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Szóval volt időm kiismerni a Paddock-életet. Majd segítek neked is.</span></div>
<i style="text-align: justify;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>Ó, kösz.</i></span></i><br />
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">
</span></i>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- De tényleg. Vannak jó arcok más csapatoknál, de nem szabad mindenkiben
feltétlenül megbízni. Például a Williamsesekkel volt már egy-két durva vitánk.
A Virginről nem is szólva! Tudod, vetélytárs, de nem igazán tetszik nekik, hogy
amíg ők egy helyben toporognak, mi azért haladunk előre. Az idei fejlesztési
terveink pedig sokkal jobban beváltak, mint az övéik. Aztán egy-két srác a nagycsapatoktól
rendesen el van szállva magától. Tudod, <i>világbajnokok
vagyunk, lehet nagy az arcom</i> – típusúak. De persze tisztelet a kivételnek,
Enzoval például nagyon jól kijövök, ő Ferraris, meg Zoey a Red Bullnál, és
persze Trent, Terence…</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Na, jó, ezek azért nem teljesen haszontalan információk. Bár, kétlem, hogy az
első dolgom az lett volna, hogy lepaktálok a Williams-ses fiúkkal, de azért jó
tudni, kivel áll szemben az ember.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Más kérdés persze, hogy jogosan adhatok-e egy olyan ember véleményére ilyen témában,
aki nekem sem szimpatikus?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- És a pilóták?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Kicsit zárt kör – magyarázott. – Persze köztük is vannak közvetlenek, például
Jarno nálunk totál az, Heikki már kevésbé. Aztán ott van Jaime, hatalmas
partiarc, meg Adrian Sutil is. Minden bulin ott vannak, ezért őket sikerült
jobban megismernem. Felipe és Jenson is jófej srácok, a Paddockban sokat össze
lehet velük futni, meg sokáig bent vannak az edzések után is.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- És Schumacher?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ó, hát Schumi, aki minden második szerelő példaképe volt kiskorában…
Közvetlen és kedves, de valahogy mégis kevesen merik megközelíteni… körbelengi
a <i>hétszeres világbajnok</i>-aura –
nevetett. – Szerintem mindenkiben benne van, hogy „igen, ő volt az, akinek tíz
éve a tévé előtt szorítottam, és most itt áll előttem, tiszteletövezve”.
Képzelhetem, milyen lehet a csapattársának lenni! Egyébként Nico jófej, meg
minden, de nem az a tipikus társasági lény. Néha látom VIP-bulikban,
beszélgettem is már vele, de a legtöbbször minden eseményről hamar lelép.
Biztos visszamegy a hotelszobába és keresztrejtvényt fejt. </span></div>
<i style="text-align: justify;"><i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Vagy Latte Macchiatot iszik?</span></i></i><i></i><br />
<i>
</i>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Aztán van egy csoport, akikkel másfél év alatt szinte egy szót sem váltottam.
Például Fernando vagy Mark, meg Nick Heidfeld… oké, vele talán azért nem, mert
nem is volt állandó részvevője a futamoknak. Szóval ők a fura arcok. Tudod, a <i>kétszeres világbajnok</i>-aura, meg… a <i>Red Bull-ban ülök</i> -aura. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ezen már én is felnevettem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Oké, talán Simon mégsem annyira elviselhetetlen. Az az idióta kivagyok-mivagyok
félmosolya viszont még mindig roppantul idegesít.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- És, te kiknek szurkolsz… vagy szurkoltál? – kérdezte.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Schumacher, Massa és Räikkönen, amíg ment. De főleg Schumacher. Egyébként az
új arcoknak is. És te?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hát a hazaiaknak szurkoltam persze, és még szurkolok is. De persze elsősorban
a mi csapatunknak. Amióta itt dolgozom, nem is tudok Jensonra, Paulra meg
Lewisra úgy ránézni, mint régen. Mostmár ellenfelek. Persze egyelőre más
dimenzióban autóznak – húzta erőltetett mosolyra a száját.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Értem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az ezt követő egyperces zavart csendet Simon telefonjának csörgése szakította
meg. </span></div>
<i style="text-align: justify;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>A Keresztapa </i>zenéje. Minden második
önbizalom-hiányos férfi csengőhangja. Na, oké, azt hiszem, ez Simonra nem
vonatkozik.</span></i><i></i><br />
<i>
</i>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Szia Rebecca!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A telefon ugyan nem volt kihangosítva, de még így is hallottam, kissé tompán,
mint mond a húga. Elliotról magyarázott valamit, egy kissé összefüggéstelenül.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Mostmár egyre inkább kezd érdekelni, mi lehet ez az ügy. Többnek tűnik, mint
egy egyszerű munkahelyi vita. Vagy lehet, hogy nem is vita? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Lehet, hogy komolyan van valami Elliot és Rebecca közt?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Figyelj, mondtam már, hogy ez a te dolgod. Engem hagyj ki belőle, oké?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Rebecca mormogott valamit, aztán megkérdezte, merre vagyunk.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- A boxban. FIA ellenőrzés van, én meg Rékával itt maradtam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Akkor én is odamegyek – hallottam a lány válaszát, aztán elköszönt és
kinyomta a telefont.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Simon visszatette a táskájába az iPhone-ját (legújabb változat… persze, nem
mintha annyira értenék az ilyen telefonokhoz, de Heni – igen, a barátnőm,
akivel a <i>SweetPie</i>-ban voltam, amikor
Martin bejelentette, hogy szerelő lesz a Lotusnál, és aki a bizonyos eset óta
totálisan meg van rám sértődve – már borzasztó rég óta ilyet akar, és mesélt
róla elégszer, meg mutogatta nekem a neten kismilliószor, így nem volt nehéz
beazonosítanom, hogy a Simon kezében levő készülék pontosan olyan), aztán
elmondta, amit már kihallottam a telefonból.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Mindjárt jön Rebecca.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Oké. Egyébként… - próbáltam valahogy rákérdezni a Rebecca-Elliot ügyre úgy,
hogy se bunkó, se érthetetlen ne legyek, de elég tanácstalan voltam. – izé.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hm? – húzta fel a szemöldökét Simon.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Elliot és Rebecca... szóval ők rosszban vannak? – Na, ez annyira nem is volt
rossz. Mert, ha azt mondja, hogy nem, talán hozzáfűzi azt is, hogy mondjuk
járnak…</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Vagy, hogy Rebecca Hawaii-on akarja tartani az esküvőjüket, ahol egy
ukulele-zenekar játssza majd nekik a nászindulót. Persze.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"> Simon nem mondott <em>semmit</em>. Egyszerűen
megrázta a fejét, aztán felállt a kanapétól, mondván „kimegy egy kicsit
levegőzni”, engem meg otthagyott, semmivel sem okosabban, mint a kérdésem
előtt. Sőt. Mostmár totál össze vagyok zavarodva.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Talán finomabb módszerekkel kellene próbálkoznom, hogy Simon vagy esetleg
Rebecca megnyíljon...</span></div>
<o:p></o:p>Dorililienhttp://www.blogger.com/profile/00154733177851499336noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-486531545984586147.post-44720028582844233822014-12-12T17:08:00.000+01:002014-12-12T17:09:02.736+01:00Helyzetjelentés<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Sziasztok!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Nagyon nagyon sajnálom (de tényleg), hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem. :( Többször is akartam, tervezgettem, belekezdtem valamibe, írni akartam a fejezeteket, de az élet (értsd: tanulás) valahogy mindig közbeszólt. Most éppen nagy erőkkel tanulok a matekvizsgámra, ami jövőhét kedden lesz, és a fanfic részletei helyett leginkább ötödfokú Taylor-polinómok, Hesse-mátrixok és a parciális deriválás körül forognak a gondolataim. Ó jeee.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">De a fanficet mindenképpen folytatni fogom, de ténylegtényleg, méghozzá a jövőhéten, a vizsgám után hozok friss részt és még egy kis plusz dolgot is, mégpedig az élménybeszámolómat a 2014-es Magyar Nagydíjról. Remélem szívesen olvassátok majd :))</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">És tényleg elnézést. Még hoztam egy kis zenét is.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="180" src="//www.youtube.com/embed/r8BsuT0PWdI" width="280"></iframe></div>
Dorililienhttp://www.blogger.com/profile/00154733177851499336noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-486531545984586147.post-26022186902041542882014-11-17T16:17:00.000+01:002014-11-19T10:44:56.226+01:005. fejezet<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Sziasztok!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Tudom, hogy még az előző hétrre ígértem az új részt, de... öö nem hoztam. Nem tudok kifogást. Most viszont itt van, ennyit tudok mondani! :D</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Nem mondok semmit erről a részről, mert nem akarom lelőni a poént, de a fejezet végére még írtam egy kis megjegyzést, azt tényleg a végén olvassátok el, mert abból is kiderül a lényeg.</span></div>
<span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; text-align: justify;">Nagyon köszönöm a kommenteket, amit írtatok!:) Olyan jól esett, hogy hiányoltátok a történetet, és hogy tényleg így tetszik nektek ez az egész :)) El se hiszitek, ettől milyen boldog vagyok:) Várom továbbra is a véleményeket. És csak úgy dancsópéteresen: </span><i style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; text-align: justify;">iratkozatok fle! </i><span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; text-align: justify;">ha tetszik. :D</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Jó olvasást! :)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Dorililien</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3O9EnnhLinthm72MaZAT-ZCnx-pD7_trmTHIwidXSi5gwSWUSQrYMhE1qbclSPLVUz1iPni0lMsZGn1vx4uItCzmMCCISD_COG3fqm0U91-OlzH1tkrj45tHBsrFtFVShfgQqYioSbyxo/s1600/5fejezet.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3O9EnnhLinthm72MaZAT-ZCnx-pD7_trmTHIwidXSi5gwSWUSQrYMhE1qbclSPLVUz1iPni0lMsZGn1vx4uItCzmMCCISD_COG3fqm0U91-OlzH1tkrj45tHBsrFtFVShfgQqYioSbyxo/s1600/5fejezet.png" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="180" src="//www.youtube.com/embed/jZhQOvvV45w" width="280"></iframe></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ui.: És van zene is! És még kapcsolódik is a történethez! És nyáron One Republic koncert Budapesten! Oléééoléoléoléé!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Nem, egyáltalán nem
túlzok. Lehet, hogy valaki számára teljesen hétköznapi dolog, hogy egy
Forma-1-es pilóta ránevet, de engem valamiért elég érzékenyen érintett a dolog.
Ami elég különös és egyedülálló, ugyanis soha, semmi nem szokott érzékenyen
érinteni. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ha-ha.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Szóval ő volt a támadó – jegyezte meg, és közben folyamatosan mosolygott. De
nem a külsőm idézte elő benne a jókedvet, vagy a bénázásom. Egyszerűen azon
nevetett, amit mondtam, és közben a szemét mindvégig rajtam tartotta, ami miatt
persze csak egy zavart mosolyt sikerült „válaszképp” adnom neki. A tekintete
megakadályozta, hogy bármit is mondani tudjak… de azért terveztem ilyesféle
megnyilvánulást. <i>Majd.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Mr. Rosberg, én csak a maga biztonságát tartottam szem előtt – védekezett
Kékdzsekis, miközben zavartan a kávéfoltos khm… ruhakölteményét igazgatta és
láthatóan rettenetesen kínosan érezte magát.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hát egy ilyen veszélyes merénylőt valóban fontos volt leépíteni – nevetett
továbbra is Nico (és továbbra sem rajtam). Hiába kutattam az agyamban bármilyen
értelmes mondat után, valahogy nem jutott eszembe egy sem. Csak álltam ott
bambán mosolyogva (valószínűleg totálvörös fejjel), a félig üres kávésdobozt
markolászva, és a szívem veszettül dobogott. Ritka pillanat az, amikor én nem
tudok megszólalni, ez viszont tipikusan egy ilyen ritka pillanat volt. Fogalmam
sincs mi blokkolta le ennyire az agyműködésemet, de gyanítom, hogy Nico
Rosbergnek köze volt hozzá.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Legalábbis nyomokban.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nekem az a feladatom, hogy megvédjem magát minden gyanúsnak tűnő személytől.
És a hölgy az volt – védekezett Kékdzsekis továbbra is, de abszolút vesztésre
állt. A „társai” sem siettek túlságosan a segítségére – miután kipakolták Nico
bőröndjeit (egyébként meglepő módon egyedül érkezett), bementek a hallba és
egyedül hagyták szerencsétlent. Lehet, hogy még ők is égőnek érezték
felvállalni, hogy Kékdzsekis a kollégájuk. Egy egészen kicsit túlbuzgó a férfi,
de tényleg, csak egy egészen kicsit… Úgy védelmezte Nicot (Nico Rosberget, a
Forma-1-es pilótát, aki rámmosolyott, <i>te
jó ég, </i>és ezt a mondatot még párszor leírhatnám, de ígérem, nem teszem
többször), mintha komolyan veszélyben lett volna, és valami őrült merénylő,
vagy legalábbis megvadult rajongók „karmai” közül kellett volna megszabadítania
őt.<i> </i>Apropó, rajongók. Igazán meglepett,
hogy a hotel körül egyet sem láttam – <i>vagy
ennyire titokban tartják, hogy ki hol száll meg, vagy az ausztrálokat
tökéletesen hidegen hagyják a Forma-1-es pilóták </i>– gondoltam. A második
lehetőséget rögtön elvetettem magamban, hiszen olyan <i>nem létezik</i>, hogy valakit egy Forma-1-es pilóta hidegen hagy…
Egyszerűen nincs. De nem volt időm továbbra is ezen agyalni, ugyanis
bekövetkezett a történelmi pillanat: végre-valahára eszembe jutott egy mondat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- És mitől is voltam ennyire gyanús? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Maga megtámadott engem azzal a… - mutogatott hevesen a kávéspoharam felé,
mire én elmosolyodtam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- A Latte Macchiatommal? Igen, köztudottan tömegpusztító fegyver. – Hallottam, ahogyan
Nico ismét felnevet…<i> </i>ezek szerint
hozzá kell szoknom ahhoz, hogy az elkövetkező hónapokban Forma-1-es pilóták
fognak nevetni a vicceimen? Mert egyelőre nehezen megy anélkül, hogy közben az
ájulás kerülgessen.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Igen, ezt már én is hallottam – bólogatott hevesen Nico, aztán egy kissé
cinkos pillantással összenéztünk (igen, mostmár olyan élményem is volt az
életben, hogy cinkosan összenéztem egy Forma-1-es pilótával, és ezt is elég
nehéz feldolgoznom, de próbálom a <i>tejóégnemhiszemel
</i>érzelemkitöréseim számát kissé lecsökkenteni, hogy ne szakítsam meg az
írásom folyamatosan ilyenekkel, úgyhogy az ehhez fűződő érzelmeimet sem
részletezném most tovább), majd elfojtott vigyorgással figyeltük, ahogy
Kékdzsekis arca lángvörösbe megy át, aztán zavartan össze-vissza habog
valamilyen félig orosz félig angol kevert nyelven. Elveszítette a csatát, ez
már nyilvánvaló volt</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Oké… rendben, akkor… bekísérem Önt a hotelbe – magyarázott idegesen Niconak,
aki közben lezárta a Mercedest. – Az autóját pedig az egyik kollégám leviszi a
mélygarázsba, ha Önnek nincsen rá szüksége. – Mintegy végszóra a „kollégája”
megjelent a szállodaajtóban, köszöntötte Nicot, majd elkérte tőle a kulcsot.
Megjelent egy újabb személy is – valószínűleg valami Mercedeses figura
lehetett, fekete zakóban és fémszínű aktatáskával -, aki közölte a pilótával,
hogy hamarosan megérkeznek a riporterek, úgyhogy gyorsan fel kellene mennie a
szobába kipakolni és elkészülni. Rosberg hevesen bólogatott, kezébe vette a
fekete sporttáskát, és a telefonját nyomogatva, folyamatosan fel-felpillantgatva
hallgatta a férfit.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"> Éreztem, hogy véget ért a szerepem a
„reflektorfényben”, ez a kissé szürreális eseménysor, így gondoltam, épp ideje,
hogy észrevétlenül, továbbra is dübörgő szívvel, de lelépjek a színről. Sétálgatni
azonban már eszem ágában sem volt, és nem csak azért, mert a térképem teljesen
átázott a Latte Macchiatotól, és így tökéletesen értelmezhetetlenné vált rajta
minden, hanem sokkal inkább azért, mert a dolgok után egyszerűen le akartam
ülni és átgondolni mindent nyugodtan – a nyüzsgő város közepén ez nehéz lett
volna. Így újra a hotel felé vettem az irányt…</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">és mint egy B-kategóriás film legkiszámíthatóbb jelenetében, ugyanabban a
pillanatban Nico és a zakós csávó (a névtáblája szerint Lorenzo) is elindult a
szálloda felé.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Tessék, hölgyem – engedett előre Lorenzo, Nico pedig mögüle nevetve
megjegyezte:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Azt hiszem, nekem is jól esne egy kávé. A Starbucks a kedvencem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Hátrafordultam, és egy kedves mosoly kíséretében ennyit mondtam:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nekem is. – Aztán, mielőtt az idegesség teljesen ledöntött volna a lábamról,
gyorsan a lépcsőház felé vettem az irányt, <i>a
többiek úgyis mind a liftet használják </i>–alapon. Csendes volt a hatalmas,
üvegezett épületrész, a krémszínű szőnyeggel bevont lépcsőfokokon felfelé
lépkedve pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, inkább fel sem
megyek a szobámba – az elmélkedéshez pontosan megfelelő volt a már említett
krémszínű szőnyeggel bevont lépcsőfokok egyike is. A második emeleti
lépcsőfordulóban sóhajtva leroskadtam. És agyalni kezdtem.</span></div>
<i style="text-align: justify;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>Szóval. Az előbb egy szerencsétlen
baleset következtében eláztattam Latte Macchiatoval a szálloda egyik biztonsági
őrét, aki ezt az egészet személyes támadásnak vette, sőt mi több, valamiféle
merénylőnek gondolt, aki meg akarja támadni a vendégüket… a vendégüket, aki nem
más, mint Nico Rosberg. A pilótát ez az egész helyzet – és az én beszólásaim –
rendkívül jól szórakoztatták, és igen, őszintén mosolygott rám. És azt hiszem,
akkor sem esem túlzásokba, ha azt állítom, megnézett engem, mint egy… talán
csinos lányt.</i></span></i><br />
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">
</span></i>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Mondták már, hogy az vagyok, de igazából sohasem hittem el, senkinek. A
fiúkkal – és férfiakkal – sohasem volt szerencsém. Mindig is az idióta
romantikus filmek főszereplőinek mintapéldája voltam, a szerencsétlen lány, aki
beleszeretett az iskola leghelyesebb és legmenőbb fiúiba. Persze a romantikus
vígjátékokban az ilyen dolgok mindig jóra fordultak, a menő srác észrevette a
jelentéktelen (Forma-1 mániás) lányt, természetesen beleszeretett, aztán happy
end. Az én életem egyáltalán nem hasonlított a mozivásznon történő eseményekhez
– a fiúk lekoptattak, és a péntek esti randik helyett maradt a Backstreet
Boys-ra sírás a szobámban (tudom, a Backstreet Boysot inkább le kéne tagadnom,
mint hangoztatnom). Persze azért jártam néhány fiúval, de soha, egyikükkel sem éreztem
azt az őszinte, filmekbe illő, romantikus, vad, szenvedélyes, franc tudja
milyen szerelmet. Csak soha nem a megfelelő emberekbe lettem szerelmes. Gimnáziumban
három éven keresztül bele voltam zúgva az egyik évfolyamtársamba: Gábornak
hívták, és tényleg tipikusan az az álompasi volt, akiért a fél iskola odavan.
Haverok voltunk. Legalábbis az ő részéről haverok, az enyémről sokkal több.
Rengeteg lánnyal járt, sokkal nagyon csúnyán el is bánt, de ez sem változtatott
a megítélésemen vele kapcsolatban. Tizenegyedik évvégén bevallottam neki, hogy
mit érzek iránta, ő pedig a szemembe röhögött. Nem értette, hogy juthatott
egyáltalán ilyen az eszembe, hogyan gondolhattam, hogy bármit is akar tőlem, ő,
a nagy Gábor. Ott valami rettenetesen összetört bennem. Tudom, csak egy voltam
a lányok közül, akit dobtak, megaláztak, de rettenetesen fájt. Egyetlen esemény
meghatározó lehet akár egy egész életre is, ez is valami ilyesmi volt. Persze
sohasem voltam az a típus, aki csak ül, és a múlton kesereg egy életen át,
mégis ez az élmény valahogy mindig ott maradt a tudatomban, akárhányszor
próbáltam nyitni valaki felé. Nagyon nagy szám van, de ez nem jelenti azt, hogy
feltétlenül az önbizalmam is olyan hatalmas. Sőt. </span></div>
<i style="text-align: justify;"><i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">De tulajdonképpen hol is tartottam
eredetileg? Szóval az a mosoly. Aha, igen. A tény, hogy egy Forma-1-es pilóta
rámmosolyog és beszélget velem a
Legmerészebb álmaim című könyvsorozat első kötetében szerepel, az biztos.
Mégis, most hogy megtörtént az egész teljességgel hihetetlen. Másnak lehet,
hogy egy teljesen hétköznapi és átlagos dolog, de az én szívem még mindig
dübörög…</span></i></i><i></i><br />
<i>
</i>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Gondolataimból a telefonom csengése „ébresztett fel”. <i>Oh, this has gotta be a good life, a good good life. </i>Valahogy
illett is a helyzetemre ez a dal. Beletúrtam a táskámba, és kivettem a telefonomat.
Martin volt az.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Jóóó reggeeelt! – szólt bele vidám hangon. – Legalábbis remélem, hogy már
felébredtél. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Fél tízkor keltem – közöltem vele.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ó, akkor már gondolom friss vagy és üde.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- De te is. Csak az okát nem értem. Fél nyolckor kelni…?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- A szorgos Lotus szerelők korán kelnek. De most komolyan. Muszáj volt
bejönnöm. Kemény munkahely, de tudod, megéri – nevetett. – És mi jót csinálsz
most?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- A lépcsőházban üldögélek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Martin egy kissé meglepődött. Bár, velem kapcsolatban szerintem már semmin sem
kellene.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- És miért? – kérdezte.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Mert találkoztam Nico Rosberggel.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ööö… - Szinte láttam magam előtt, ahogyan Martin zavarodottan megrázza a
fejét. – Biztos velem van a gond, de valahogy nem értem az összefüggést a két
dolog között. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Hát igen. Lehet az öcsém Martin, és ismerhet bárkinél jobban, de akkor is csak
egy férfi marad.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Valahova le kellett ülnöm, gondolkozni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Szóval olyan „gondolkoznivaló” dolgok történtek? – kíváncsiskodott tovább. –
Akkor lesz mit mesélned. Mondjuk tíz perc múlva. Igazából azért hívtalak, hogy
megmondjam, most megyek érted, mert csak most tudtam elszabadulni egy kicsit a
Paddockból. Iszonyatosan sok meló van, és kettőtől FIA ellenőrzés, azon meg
muszáj ott lennem. Szóval pakolj össze, amit akarsz… egyébként hol talállak meg
a lépcsőházban vagy a szobában? – fűzte hozzá gúnyosan.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Tíz perc múlva. Újra. A pályán. Hozzá kell még szoknom ehhez a tempóhoz. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- A szobában – sóhajtottam egyet, aztán feltápászkodtam a lépcsőről. Martin elköszönt,
aztán kinyomta a telefont.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">Én pedig érezem, hogy folytatódik a <i>Good
life.</i></span><br />
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;"><i>Megjegyzés így a fejezet végére: </i>Szóval csak annyi, hogy nagyon nagyon remélem, hogy a hétvégén Nico nyeri meg a bajnokságot, mert szerintem ezt ő érdemli meg, akkor is, ha sokan más véleményen vannak, hajrá Nico! :) Egyébként már nagyon régóta szurkolok neki, még a csodálatos Nakajima csapattársaként fedeztem fel, amikor pocsék autóval szerezte a jó helyezéseket, és mindig is nagyon szimpatikus volt, ezért is kezdtem el róla írni a fanficet, 2011-ben.</span></div>
<br /></div>
<o:p></o:p>Dorililienhttp://www.blogger.com/profile/00154733177851499336noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-486531545984586147.post-58721131325551134732014-11-11T18:36:00.001+01:002014-11-11T18:48:08.858+01:004. fejezet<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">Sziasztok!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Tudom, tudom. Nagggyon sokáig nem hoztam semmit, sajnálom, bár eléggé úgy tűnik, hogy nem sokan sírták tele a kispárnájukat emiatt. :( Viszont most itt vagyok és pótolok, méghozzá duplarésszel. Mármint nem a mai a dupla, hanem ez annyit jelent, hogy még a héten hozok egy másik részt. :)) </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ez a rész egy "ráhangolódás" a következőre, amiben már beindulnak kissé az események, de ezt a kettőt direkt nem raktam be egyben :D Annyit elárulhatok, hogy ebben a részben már feltűnik a kedvenc szereplőm... A KÁVÉ! <3 <3 Amúgy annyira már nem szeretem a Starbuckst, de benne hagytam, mert eredetileg ezt írtam a történetbe és nem akartam rajta változtatni. Mostmár Café Frei párti vagyok, és nem szoktam egyébként se szívószállal inni a kávét, meg a tetejét se veszem le a papírpohárnak, mert tuti leforráznám a kezemet. És egyébként egy cukorral iszom a kávét és sok tejjel, csak hogy teljes részleteiben kifejtsem kávéivási szokásaimat, ami gondolom mindenkit érdekelt, és egyébként abszolút a tárgyhoz kapcsolódott. :D </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Nos hát akkor, itt a rész! Kommenteket nagyon szívesen várok, és köszönöm szépen az eddigieket! :) </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Jó olvasást! :)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Dorililien</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_IfMepFSFaQ9DIYB7VzMRez8wq-Ys2WalnZIMDh4NNTs5shD4AWxhMwMlcM2tmmPhqPk4r7khLHRM77buMg_UgIw7hq8vgTlFy2GVOMZDjGDFAxrQGTOamBFlqRRh8cVgK7ywYQUiy7tH/s1600/4fejezet.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_IfMepFSFaQ9DIYB7VzMRez8wq-Ys2WalnZIMDh4NNTs5shD4AWxhMwMlcM2tmmPhqPk4r7khLHRM77buMg_UgIw7hq8vgTlFy2GVOMZDjGDFAxrQGTOamBFlqRRh8cVgK7ywYQUiy7tH/s1600/4fejezet.jpg" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Tizenkettő, kifordított
nyakkal való alvással töltött óra után reggel fél tízkor ébredtem. A kék
sötétítőfüggöny melletti keskeny sávon besütő napfény erőszakosan próbálta
felfeszegetni a szemhéjamat, bármilyen erősen is akartam neki ellent állni.
Édes álmomból éppen csak felébredvén igen el kellett gondolkoznom azon, vajon
hol is vagyok: az elém táruló képet az agyam ugyan fel tudta dolgozni, de
képtelen voltam a kék függöny és a felhőkarcolók képét bármiféle földrajzi
koordinátához hozzákapcsolni. Csak az a gondolat járt a fejemben, hogy <i>Nekem nincs is kék sötétítőfüggönyöm</i>.
Fél perc erőteljes gondolkodás után aztán sikerült arra rájönnöm, hogy én nem
otthon vagyok, de mégcsak nem is Európában (azért a Föld bolygót eltaláltam, az
is valami). Hanem Ausztráliában, mint kontinens, és mint ország. Aztán
fokozatosan eszembe jutott a többi információ is: Victoria állam. Melbourne.
Whiteman Street 8. Crown Promenade Hotel. Második emelet, 419-es szoba. És
mindezekkel egyidőben persze az ok is derengeni kezdett, amiért nem otthon
ébredtem a kék sötétítőfüggöny-mentes szobámban, hanem egy luxusszállodában.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Elöntött az izgalom: <i>itt vagyok
Melbourne-ben, az Ausztrál Nagydíjon és az öcsém jóvoltából bármikor kimehetek
a pályára, hogy újra találkozzak azokkal a jófej emberekkel, akiket tegnap
megismertem. Csütörtök van, ami nem csak azt jelenti, hogy a Forma-1-es pilóták
érkezésének időpontja borzasztó közel került (lehet, hogy már itt is vannak?!),
hanem az autogramosztás napját is, amit életemben először nem a tízezres
embertömeg közepén nyomorogva fogok eltölteni, hanem a Paddockból fogok
élvezni. Nem fecsérelhetem el a drága időmet, amit csodásabbnál csodásabb
dolgokkal tölthetnék el, azzal, hogy alszom!</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az agyam ugyan így érzett, a testem viszont nem kapott erőre a
lelkesedettségemtől. Igazából, hogy szemléletes legyek, úgy éreztem magam, mint
akit jól összevertek, aztán még meg is rugdostak. A lábam teljesen elzsibbadt,
a derekam úgy fájt, mint egy reumás öregasszonynak és a nyakamat nem tudtam
balra fordítani. Ja, és ehhez még hozzájött az elviselhetetlen fejfájás. Szerintem
nem volt túl jó ötlet a fotelben aludni…</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Megfordultam, nekitámaszkodtam a karfának, és a háttámla fölé emelve a fejem
bámultam körbe a szobában - szerintem kívülről úgy nézhettem ki, mint egy kíváncsi
szurikáta. Üres és csendes volt minden, Martin valószínűleg már elment. <i>A francba </i>– jutott eszembe. <i>Akkor ki hoz nekem kávét? </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Hát a 24 órás portaszolgálat!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Minden erőmet összeszedve feltápászkodtam a fotelből, majd fájdalmas és nehéz mozdulatokkal
az éjjeliszekrényen fekvő szállodatelefonhoz léptem. Felemeltem, bepötyögtem a
telefonszámot. A vonal túlsó végén egy mély férfihang szólalt meg:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Jó reggelt kívánok, Ön a Crown Promenade Hotel portaszolgálatát hívta. Miben
segíthetek? – kérdezte indokolatlanul vidám és friss hangon. <i>Jó reggelt</i> – ó, persze. Számomra abban a
pillanatban ez a két szót tökéletesen összegyeztethetetlen volt. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Kávé – mormogtam bele a kagylóba álmatagon. – Úgy értem, egy erős kávét
szeretnék, két cukorral és tejszínhabbal – szedtem össze magam. Az angol szavak
alig jutottak az eszembe, és azt hiszem, az „úgy értem”-et magyarul mondtam.
Egyhuzamban 12 órát aludni tényleg veszélyes!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Rendben. Pár perc és az egyik kollégám felviszi Önnek! Esetleg valamit
parancsol még?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem, köszönöm. Viszonthallásra – tettem le a telefont és végigterültem –
immár – az ágyon.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Tíz perc múlva a pincér kopogása ébresztett. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az előző alkalomnál egy kicsit gyorsabban sikerült felkelnem és összeszednem
magam. A hetedik kopogtatásra ki is értem az ajtóhoz, ahol egy fekete
egyenruhába öltözött pincér toporgott. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- A kávéját hoztam – mondta sietősen. Nekem <i>ő</i>
ne türelmetlenkedjen! Ő nem tudja milyen fotelben aludni!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Köszönöm – mosolyogtam rá és az akvárium előtt lévő pulton talált aprót a kezébe
nyomtam. Ettől azonnal jobb kedvre derült, mintha már nem is lett volna olyan
sietős a dolga, megkérdezte, hogyan tetszik a szálloda, kipróbáltam-e már a
szaunát, a szálloda bárját, mert fantasztikusak. Biztosítottam róla, hogy ki
fogom próbálni őket, és igen, nagyon jól érzem magam a hotelben. Beszélgetett
még velem pár percig, hasonlóan érdekfeszítő témákról, aztán fülig érő szájjal
elköszönt. Lehet, hogy mégsem volt annyira <i>apró
</i>az az apró? Mostmár mindegy. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Visszamentem a hotelszobába, és leültem az akvárium melletti bárszékre.
Szembetűnt egy kis fehér lap, ami az üveg másik oldalára volt felragasztva.
Megkerülve az akváriumot láthattam, hogy Martin üzenete volt az.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><o:p></o:p><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Hali!</span></i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><b></b><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><b><i>Fél 8-kor kimegyek a pályára. Az autogramosztás előtt, fél 3 körül jövök haza, utána
kiviszlek téged is.</i></b></span></b></div>
<b><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">
<i></i></span></b>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i><b><i>Martin</i></b></i></span></b><br />
<span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; line-height: 150%;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; line-height: 150%;">Az első gondolat, ami az üzenet elolvasása után eszembe jutott, az volt,
hogy </span><i style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; line-height: 150%;">Miért írta alá?</i><span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; line-height: 150%;"> Mégis ki MÁS
hagyhatott volna nekem üzenetet a szobában rajta kívül? Ráadásul magyarul…? A
másik pedig, hogy hogyan tudott Martin ilyen korán felkelni? </span><i style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; line-height: 150%;">Fél nyolc? Tíz óra van, és még mindig úgy
érzem magam, mint aki félig alszik. Bár, még nem ittam meg a kávémat. </i><i style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; line-height: 150%;">Martin sosem iszik kávét.</i></div>
<span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; line-height: 150%; text-align: justify;">Húsz perccel később már egy kicsivel éberebb voltam, és kezdett szűnni a
derékfájásom is, meg úgy alapjáraton az „olyan-mintha-kimostak-volna” érzésem
is. Azért még bevettem egy fejfájáscsillapítót, és a neszeszeremben találtam valami
masszázsolajat (biztos vagyok benne, hogy Anya rakta be, döbbenet, mikre nem
gondol) is, és azzal bekentem a nyakam. Így már kezdtem lassan úgy érezni
magam, mint egy ember.</span><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">
</span>
<br />
<div style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="line-height: 150%;">Lezuhanyoztam, felöltöztem, aztán visszaültem az akvárium elé. </span><i style="line-height: 150%;">Melbourne-ben vagyok és az a legfőbb
szórakozásom, hogy a szállodaszobában a halakat bámulom </i><span style="line-height: 150%;">– futott át az
agyamon. </span><i style="line-height: 150%;">Azért ez már erősen megüti a
lúzer kategóriát. </i><span style="line-height: 150%;">Gondoltam, kimehetnék sétálni. Az éjjeliszekrényen
találtam is egy térképet a környékről, amire persze nem azért volt szükségem,
mert feltétlenül Melbourne azon nevezetességeit akartam megnézni, amiket a
térképen is feltüntettek, hanem szimplán csak azért, hogy visszataláljak a
hotelbe. Bár nálam még ez térképpel együtt is kérdéses volt… Ha valamiről híres
vagyok a hangos érzelemkinyilvánításaim mellett akkor az a botrányosan rossz
tájékozódási képességem. Ismerős a „még az üres szobában is eltéved” kifejezés?
Na, én pontosan ilyen vagyok. Bár, üres szobában még talán nem. De ha már van
benne egy bútor…</span></span></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">
</span>
<br />
<div style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="line-height: 150%;">Felkaptam a kabátomat, a táskámat, és kiléptem a folyosóra. Furcsán csendes
volt minden: csak pár ember lézengett a lift előtt és a hallban. Nem erre
számítottam. Na, jó, nyilván arra sem, hogy Forma-1-es pilóták tömkelegébe
fogok belebotlani a hotelben, de azért… na, jó, igazából erre számítottam. Ha
nem is „tömkelegére”, de legalább arra, hogy egyetlenegyet megpillanthatok. De
semmi: </span><i style="line-height: 150%;">második nap Melbourne-ben és még
egy pilótát sem láttam. Elkeserítő.</i><span style="line-height: 150%;"> </span></span></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">
</span>
<div style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="line-height: 150%;">Kiléptem a szállodából, elhaladtam a rendkívül szigorú tekintetű (és rendkívül
idióta kék dzsekis) biztonsági őrök mellett, de nem jutottam messzebb öt
méternél. A hotel oldalában ugyanis szembetaláltam magam életem szerelmével: a
Starbucks kávézóval. Oké, tisztában vagyok vele, hogy aznap már ittam egy
kávét, és az az egy is elég erős volt, de a Starbucks karamellás Latte
Macchiato-jánál a világon nem létezik finomabb dolog. Szabályos bűn lett volna,
ha csak úgy elsétálok a kávézó mellett, otthagyva a Latte Macchiato-t, ami csak
számomra készül bent, egy duplatejszínhabos gőzölő álom… </span></span></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">
<div style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;">Viszont amilyen rettenetesen finom, legalább annyira hizlal, és annyiba is
kerül… Nagy dilemma.</span></div>
<i style="line-height: 150%;"><div style="text-align: justify;">
<i style="line-height: 150%;">Bemenjek vagy ne?</i></div>
</i><div style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;">Nyilvánvaló, hogy az első lehetőséget választottam. Rendben, gyenge jellem
vagyok.</span></div>
<div style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;">A kávézóban rengetegen voltak, de ez sem tántorított el a célomtól. Húsz perc
„féktelenül izgalmas” perc a sorban álldogálva, de megéri: a Latte Macchiatoért
(duplatejszínhabbal, karamellásan) mindent. A húsz percre végül még rá kellett
számolnom azt a plusz tízet is, ameddig a srác szöszmötölt a rendelés
leadásával és a pénztárgép-kezeléssel (naná, hogy egy kezdőt fogtam ki, Murphy
törvényei kemények), de igen, még így is megérte. Amikor végre a kezembe
vehettem a Starbucks jellegzetes fehér-zöld papírpoharát, olyan boldogság
öntött el, mint egy hatéves kislányt, amikor új Barbie-babát kap. Levettem a
műanyag fedőt a tetejéről (valamiért idegesít, hogyha rajta van), beledugtam a
szívószálat és a kijárat felé indultam. Kinyitottam a kávéház hatalmas
Starbucks feliratos ajtaját, ráléptem a lépcsőre és aztán… aztán kiderült, hogy
az a lépcső nem lépcső volt, hanem egy elhajított Sprite-os üveg. A lábam megcsúszott,
elveszítettem az egyensúlyomat, és előre botladozva éppen meg tudtam állni…</span></div>
<div style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;">Egy rendkívül idióta kék dzsekis férfit majdnem felborítva. A forró Latte
Macchiato végigfolyt a kabátján (annak már ígyis-úgyis mindegy volt), és az én
kezemen is. Hangosan felszisszentem és őrült módjára rázni kezdem a kezem, majd
jobbhíján beletöröltem a kabátomba (igen, már annak is ígyis-úgyis mindegy
volt), hogy legalább egy kicsit enyhítsem az égő érzést. Kékdzsekis tajtékzott
a dühtől.</span></div>
<div style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;">- Mégis mit művel maga? – ordított rám, valamiféle orosz akcentussal. Rémülten
felpillantottam. Legalább két-három hasonló öltözékű biztonsági őr állt
előttem, egy fekete lesötétített ablakú Mercedes körül, és mindannyian </span><i style="line-height: 150%;">naaagyon</i><span style="line-height: 150%;"> csúnyán néztek rám.</span></div>
<div style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;">- Bántani akarja a vendégünket? – folytatta aztán. </span></div>
<i style="line-height: 150%;"><div style="text-align: justify;">
<i style="line-height: 150%;">A vendégünket?</i></div>
</i><div style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;">A szívem nyolcszor olyan sebesen kezdett el dobogni, mint egyébként
szokott. Mégis milyen vendégüket? </span><i style="line-height: 150%;">Te jó
ég, az lehetséges… lehetséges, hogy abban az autóban, egy igazi, hús-vér
Forma-1-es pilóta ül, és ő az a vendég? Nem… nem lehet. Nyilván csak valami
politikus, azokat védik ennyire. Mondjuk, lehet, hogy a chilei miniszterelnök
tesz látogatást Melbourne-ben. Vagyis… van egyáltalán Chilének miniszterelnöke?</i></div>
<div style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;">A lesötétített Mercedes ajtaja, mintegy válaszképp kinyílt, kékdzsekis viszont
azonnal odapattant és elállta az éppen kilépni készülő férfi útját. Mégcsak azt
sem láthattam, ki az. Pedig nagyon koncentráltam. </span></div>
<div style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;">- Maradjon még bent! – kiáltotta. – Maga, azonnal, menjen innen! – mutatott
rám.</span></div>
<i style="line-height: 150%;"><div style="text-align: justify;">
<i style="line-height: 150%;">Tessék? Mi van? Hogy én? Ennek meg mi
baja…?</i></div>
</i><div style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;">- Mégis mi a francot gondol rólam? – tártam szét a két karom indulatosan.
Úgy tűnt, ezen elgondolkozik egy pillanatra. Ott áll előtte egy huszonéves,
százhatvanöt centis, barna hajú lány, kezében egy Latte Macchiatot szorongatva…
Hát igen, nem vagyok az a tipikus gyilkos merénylő-alkat. A biztonsági őr egy
kissé ellépett a kocsitól, én pedig hasonlóan dühösen folytattam. – Csak
megbotlottam ebben az üvegben, és nekimentem magának, amiért természetesen
elnézést… Miért kell ezt magának ennyire felfújnia? – mondtam szinte már
kiabálva. Igen, felhúzott a hülyeségével! </span><i style="line-height: 150%;">Mégis
ki az az idióta, aki egy ártalmatlan Starbucks-vendégről azt hiszi, hogy
valamiféle őrült, aki „bántani akarja a szálloda vendégét” (de vajon kit?!)?
Könyörgöm, csak elveszítettem az egyensúlyomat amiatt a nyomorult Sprite-os
üveg miatt! Ennyi volt az egész! És különben is, csak őt löktem meg, nem a
„vendéget”!</i><span style="line-height: 150%;"> </span><i style="line-height: 150%;">Akkor is, ha kékdzsekis
nagyon közel állt az autóhoz… </i><span style="line-height: 150%;">- Egyébként hol képezték magát az
összeesküvési hadosztályon? És mégis mit gondolt, hogy esetleg meg akarok
gyilkolni valakit karamellás Macchiatommal?</span></div>
<div style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;">A hév olyannyira elragadott, hogy fel sem tűnt, hogy a Mercedes ajtaja teljesen
kinyílt, és – miután kékdzsekis már hagyott szabad utat neki – az utasa
kiszállt belőle. Felém fordult, és rámvillantotta széles mosolyát, aztán
nevetni kezdett.</span></div>
<div style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;">Rám.</span></div>
<div style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;">Ez volt az a pillanat, amikor majdnem elájultam.</span></div>
</span>Dorililienhttp://www.blogger.com/profile/00154733177851499336noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-486531545984586147.post-83295853574400082322014-10-14T17:30:00.000+02:002014-10-14T17:43:09.097+02:003. fejezet /2<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">Sziasztok!</span></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Tudom, hogy sokáig nem jelentkeztem, sajnálom, de most meghoztam az új részt. Nem valami hosszú, igazából inkább csak a szereplőket ismerhetitek meg (talán hamarosan a Forma-1-eseket is...?), akikkel még nagyon sokszor fogtok találkozni a következő részekben. Köszönöm továbbra is a kommenteket, nagyon jól esnek, és a két új feliratkozónak is nagyon örültem :) Várom továbbra is a véleményeteket (mindig szívesen várom).</span></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">
</span>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">
<div style="text-align: justify;">
Jó olvasást! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Dorililien<br />
<span style="font-size: large;"><br />Jules, te pedig harcolj harcolj harcolj!!!</span><br />
<div style="font-family: 'Times New Roman'; text-align: start;">
<div style="text-align: justify;">
<b style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; font-size: x-large;">#ForzaJules</b></div>
</div>
<span style="line-height: 115%;"><br /></span>
<span style="line-height: 115%;">Elliot a
raktárba hívta össze az összes szerelőt, dolgozót és kísérőt (vagyis engem…
persze másokkal is jöttek hozzátartozók, rajtam kívül egyik sem volt olyan
elvetemült, hogy még szerdán is itt legyen), hogy a hétvége előtt még egy nagy,
közös megbeszélést tudjanak tartani, ahol ismertette mindenkinek a legfontosabb
feladatát, a csütörtöki terveket, az FIA ellenőrzés időpontját, meg még
százezernyi olyan dolgot, amit nem teljesen értettem, vagy amire nem tudtam
figyelni. Inkább az arcokat néztem, a rengeteg ismeretlen arcot, akik székeken
ücsörögve, vagy csak lazán a falnak támaszkodva hallgatták a főnökük minden
szavát. Egyesek jegyzeteltek is, füzetbe vagy a gépükön, mások lehunyt szemmel koncentráltak
Elliot minden szavára, és próbálták az agyukba belevésni azokat (vagy csak
aludtak… valamelyik a kettő közül). Eszembe jutottak az én munkahelyi
megbeszéléseim, és el kellett mosolyodnom. A főnök minden héten tartott
legalább egyszer délután egy „ki hogy halad a cikkével?” – típusú átbeszélést
és munkakiosztást, ami természetesen fontos volt minden munkatárs számára: presztízsértékű
volt az, ki milyen cikket kap, ki kap több oldalt, ki kapja a legizgalmasabb és
legolvasottabb témákat. Sokszor egy témát többen is szerettek volna elvállalni,
ilyenkor mindegyik „pályázónak” el kellett készíteni a cikkének a vázlatát,
amelyeket a főnök ezeken a megbeszéléseken bírált el. Mindenki számára kihívást
jelentettek ezek az egymással való versengések. Számomra viszont az egyetlen
kihívás az volt, hogy minden héten kitaláljak valami indokot, amivel ellóghatok
a megbeszélésekről. „Egyáltalán minek kellek én oda?” - ezzel csitítgattam a
néha rámtörő lelkiismeret-furdalásomat. És, tényleg, minek? A főnök úgyis
mindig elküldte nekem e-mailben a munkát (leginkább a „maradékokat”, amik annyira
unalmasak és fölöslegesek, hogy senki más nem volt hajlandó elvállalni),
különösebben meg nem érdekelte, ott vagyok-e a megbeszéléseken vagy sem, amíg
rendesen végzem a munkámat.</span></div>
</span><div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Itt azért merőben más volt a helyzet. Bár azt hiszem, egy kicsit nagyobb dolgok múlnak azon, ha a Forma-1-es szerelők nem figyelnek, mintha én nem megyek el egy megbeszélésre. Itt egy időmérő, futam eredménye is múlhat azon, ha valaki nem figyel, nem koncentrál, rosszabb esetben a pilóta élete is veszélybe kerülhet, mondjuk egy rosszul rögzített kerék vagy helytelenül beállított motorműködés miatt. Nálunk meg maximum kevesebben veszik meg az újságot. Nem nagy cucc. </span></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">
</span>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Elliot negyvenöt perc munkaterv-ismertetés után hirtelen témát váltott. </span></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">
<div style="text-align: justify;">
- Mint már valószínűleg tudjátok, a téli tesztek óta érkezett a csapathoz két új ember – kezdte mosolyogva. - Lena Wikström Németországból és Jason Greenfield Angliából. Álljatok fel, légy szíves – mutatott a két újoncra. Lena határozott volt és kedvesen mosolygott, Jason pedig – egy körülbelül velem egyidős, egyébként egész helyes srác – zavartan nézett körbe. – És szeretnék még valakit bemutatni – folytatta aztán Elliot -, aki a szezon során kísérni fog bennünket és hatalmas Forma-1 rajongó – és egyenesen rám mutatott, melynek nyomán a raktárban lévő összes szempár rám szegeződött. Zavaromban azt sem tudtam hova nézzek, mit csináljak, és csak abban reménykedtem, hogy a lámpa gyér fényében a többiek nem veszik észre, hogy az arcom égővörös színbe váltott át. Kicsit furcsa volt persze az is, hogy egy olyan ember mutatott be a többieknek, akinek még én magam se mutatkoztam be, sőt, egy szót sem váltottam vele…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ő Ábel Réka, Ábel Martin nővére. Réka, légy szíves te is állj fel!</div>
<div style="text-align: justify;">
Hah, felállni, hát persze. Próbáltam olyan határozott és nyugodt lenni, mint Lena, és szimpatikus első benyomást tenni mindenkinek, de a bemutatkozásom sokkal inkább Jasonéra hasonlított: lehajtottam a fejem, a kezemet zavartan tördeltem, miközben majdnem felborítottam a széket. De felállni sikerült.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ti mostmár a mi kis csapatunk részévé váltatok. Tudjátok… nem mi vagyunk a legprofibbak, a leggazdagabbak, a világbajnokok, de szeretjük a csapatot, és együttes erővel, egymást támogatva próbálunk mindent megtenni azért, hogy a Lotus fejlődjön, és évről-évre feljebb verekedje magát a mezőnyben. Olyanok leszünk, mint a második családotok, majd meglátjátok – fűzte hozzá egy szentimentális mosoly kíséretében. Jó volt látni, milyen szeretettel beszél a csapatról: a Lotus tényleg nem a legjobb csapat, nincs hatalmas rajongótábora, Elliot számára azonban mégis a legfontosabb.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyilvánvalóan nem ez alatt az egy délután, vagy este alatt fogjátok megismerni az új csapattagokat, de azért szerintem tegyünk annyit a dolog érdekében, hogy mutatkozzunk be nekik egyesével. Nekem viszont most mennem kell Tony Fernandes úrral beszélni. Sziasztok! – mondta, aztán sietősen elhagyta a raktárt. Tony Fernandes úr valószínűleg nem az a fajta, aki tűri a késést. És valószínűleg annak is megvan az oka, hogy Elliot még a háta mögött is „úr”-nak szólítja.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szerelők mind felálltak, mi pedig Lenával és Jasonnel körbementünk bemutatkozni. Harmincakárhány ember, harmincakárhány kézfogás és harmincakárhány név: valószínűleg ha valaki utána visszakérdezte volna őket, körülbelül ötöt sikerült volna felsorolnom. Azokat is csak azért, mert borzasztó hülyén hangzottak.</div>
<div style="text-align: justify;">
A bemutatkozás végére pont Martin közelébe kerültem. Az utolsó srác, akivel „megismerkedtem” mellette ült. Martinnál akkor pont Lena járt, így tisztán hallhattam a párbeszédüket:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Helló. Lena Wikström, a takarítószemélyzet tagja – nyújtott kezet Lena. Persze Martin sem hagyta magát, „nyájasan” mosolyogva kezet fogott a lánnyal, és így mutatkozott be:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ábel Martin, de szólíts csak nyugodtan Matthewnak. </div>
<div style="text-align: justify;">
Pár pillanatig még álltak így, egymás szemébe nézve. A pillantásuk határozott volt és „akkor is megmutatom, hogy én vagyok a jobb” érzelmeket tükrözött. Mint két hadvezér a háború előtt – gondoltam magamban. És a vajon senkinek sem jutott az eszébe, hogy oké, hülyék voltunk mind a ketten, akkor most egy-egy és akár kezdhetnénk is tiszta lappal mindent? Á, soha. Béketárgyalások nincsenek, a háború eldőlt. És egész szezonra szólónak ígérkezik.</div>
<div style="text-align: justify;">
Valaki megbökte a hátamat. Jason állt mögöttem és kedvesen kezet nyújtott:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csakhogy az újoncok is ismerkedjenek. Jason Greenfield – mosolygott. A háta mögött még láttam, ahogyan Lena egy határozott, sőt kissé durva mozdulattal elengedi, és arrébb tolja Martin kezét, az öcsém pedig még utána szól valamit – valószínűleg valami nagyon szép és kedves dolgot. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Á, szia – mosolyogtam vissza rá. – Ábel Réka.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor, ő az öcséd, Martin – mutatott felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bólintottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ábel Martin – nyújtotta felé a kezét az öcsém is. – Te valahonnan olyan ismerős vagy nekem – jegyezte meg. – Milyen szériában dolgoztál ezelőtt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- WSR – jött a válasz. – A Fortec Motorsportsnál. Te várj… - gondolkozott el Jason. – Trevornak dolgoztál, a Carlin csapatban!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. Tudtam én, hogy valahonnan nagyon ismerős vagy – vigyorgott Martin. – Én is tavaly jöttem el. Hogyhogy nem voltál a téli teszteken?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor még nem volt biztos a helyem itt. Két hete szóltak, hogy jöhetek, meg Lenának is. Ő is a Fortecnél dolgozott, rá nem emlékszel?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem – rázta meg a fejét Martin. – De jobb is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Jason nem igazán értette a dolgot, mindenesetre nem forszírozta tovább. A szabadedzés-beállításokról kezdtek el beszélni, meg a csütörtöki kerékcserékről, én pedig figyelmesen hallgattam őket. Hamarosan aztán újabb arcok érkeztek: egy nagyon magas, fekete hajú srác és a szintén nagyon magas, hosszú, barna hajú… kísérője. Akkor azt hittem, a barátnője, később kiderült, hogy a húga. Nem láttam a megbeszélésen egyiküket sem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Á, Martin – szólalt meg a férfi és kezet fogott az öcsémmel. – Késett a gépünk és csak most érkeztünk meg. – Aztán rám tévedt a tekintete. – Be sem mutatsz a csinos barátnődnek?</div>
<div style="text-align: justify;">
Először szerelő, majd PR-os, most meg Martin barátnője. Holnap ki leszek, Bernie Ecclestone? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó, dehogynem, persze – színészkedett Martin, miközben cinkosan összemosolyogtunk. – Réka, ő itt Simon Black, szintén a csapat tagja és az ő húga, Rebecca Black, PR asszisztens. Simon, Rebecca, ő itt Réka, az én csinos… nővérem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem sajnáltam ezt a kis félreértést, és Martin humoros válaszát sem, mert így legalább mindenki azt hitte, azon nevetek, és senkinek sem tűnt fel, hogy igazából Simon húgának a neve idézte elő a bennem feltörő fuldokló nevetést.</div>
<div style="text-align: justify;">
Pontosan addig sikerült palástolnom a dolgot, amíg kezet nem kellett fognom a csajjal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval… ömm… Rebecca Black – nyögtem ki, de hiába harapdáltam az ínyemet, nem sikerült elfojtanom a röhögésemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szerencsére a lány nem sértődött meg, csak nevetve megjegyezte:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Látom, nálatok is nagyon népszerű a Friday.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát igen. Így is mondhatjuk. – Simonhoz fordultam és neki is bemutatkoztam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Á, Réka – somolygott. – A csinos nővéred – mondta ezt már Martinnak. - Ő is itt dolgozik?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. A csinos nővérem csak kísér.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kicsit kezdtem már kellemetlenül érezni magam ettől a „csinos nővér” dologtól. Persze azért a hiúságomat legyezgette, és még mindig jobb volt, mintha a nevemhez nőtt jelző a „rusnya” vagy „undorító” lett volna.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hát igen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó, akkor ekkora Forma-1-rajongó vagy! – bólogatott Simon. Az erőltetett stílusa már kezdett egy kissé idegesíteni (meg persze az is, hogy nem volt képes levenni rólam a szemét). Látszott rajta, hogy tipikusan az a pasi, aki totálisan el van szállva magától, és azt gondolja, minden csaj belé szerelmes, csak azért, mert gazdag és elfogadhatóan néz ki. Mindig is utáltam az ilyen embereket, és valahányszor bepróbálkoztak nálam, első úton lekoptattam őket. Egy férfi ne szeresse saját magát jobban nálam, és ne gondolja azt, hogy annyira hihetetlenül és zseniálisan ellenállhatatlan, hogy egy-két szép szó után mindenki a karjaiba omlik. Nevetséges, komolyan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem is méltattam válasszal. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Meddig maradtok? – intézte mindenki felé a kérdését Jason.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekünk tizenegyig mindenképp kéne – húzta el a száját Rebecca. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi igazából most akartunk indulni – mondta Martin. – Elengedett a főnök hamarabb kivételesen, csak mert egész nap utaztunk. Tudjátok, pihenési idő. Ilyen is ritkán van!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó, akkor bulizni sem jöttök ma este?</div>
<div style="text-align: justify;">
Felcsillant a szemem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem igazán. Legalábbis én biztos nem. Réka, te nyugodtan menj, ha van kedved.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kedvem? Ennél hülyébb kérdést fel lehet tenni? Egy buli rengeteg jófej emberrel a melbourne-i éjszakában? A lelkesedésemmel semmi probléma nem volt. Azzal viszont sokkal inkább, hogy a fáradtságtól szédelegtem és még összefüggő mondatokban is nehezemre esett beszélni. Hezitáltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, gyere már! Nagyon jó lesz! – hívott Jason, miközben Rebecca és Simon is bólogattak. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Még nem tudom – nyögtem ki végül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben. Az Ocean Blue-ban leszünk. A hotel utcájában van, meg fogod találni – mosolygott.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szép lassan el kellett köszönnünk mindenkitől, mert Martin már nagyon menni akart. Én kevésbé. Aki egyszer eljut a Paddockba, szerintem nehezen tud elszakadni tőle. Persze tudom, másnap is megyünk, sőt azután és azután is, mégis fájt, hogy ott kellett hagynom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hazafelé úton egyikünk sem beszélt túl sokat. Martin erősen koncentrált, hogy el ne aludjon (pedig felajánlottam, hogy vezetek én, de nem hagyta), én pedig az aznapi eseményeket dolgoztam fel. Csak akkorra tudatosult bennem igazán, hogy egy hatalmas álmom vált valóra. Egy olyan álmom, ami, ha nincs az öcsém, máig álom maradt volna. Sőt, valószínűleg örökre. Próbáltam a hálámat valahogyan közölni Martinnal, amolyan testvéri, fél-szóból-is-megértjük-egymást módon, így mosolyogva felé fordultam és bólintottam egy aprót. Válaszképp kaptam egy kómás „van valami bajod?” kérdést. Szóval ő is hálás.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kilenc óra körül kanyarodtunk be a hotel parkolójába. A szobánkba felérve az első dolgom volt egy jó forró zuhanyt venni és hajat mosni. Fél tízre kész voltam, és szinte erőtlenül zuhantam bele az aranyszegélyes piros fotelbe. A szívem az Ocean Blue-ba húzott, a melbourne-i éjszakába, és azt mondta: Itt vagyok ebben a gyönyörű nagyvárosban, ami csak arra vár, hogy felfedezzem. Ráadásul mindezt rengeteg, jófej emberrel tehetném meg, akik magukkal hívtak szórakozni. Hát van itt kérdés? A testem és az agyam viszont olyan kimerültek voltak, hogy már nem mondtak semmit.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szemeim lecsukódtak és elaludtam.</div>
</span></div>
Dorililienhttp://www.blogger.com/profile/00154733177851499336noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-486531545984586147.post-6494989273893128372014-10-05T18:51:00.001+02:002014-10-05T18:53:27.159+02:00Pray for Jules<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://medias.lequipe.fr/img-photo-jpg/bianchi-garde-son-volant-chez-marussia/1500000000320314/0:49,1364:737-665-335-70/8dd05.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://medias.lequipe.fr/img-photo-jpg/bianchi-garde-son-volant-chez-marussia/1500000000320314/0:49,1364:737-665-335-70/8dd05.jpg" height="200" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Mint gondolom sokan tudjátok, Jules Bianchi ma a Japán Nagydíjon súlyos balesetet szenvedett. Számomra felfoghatatlan az egész. Már a második kedvelt pilótámmal (természetesen Massa 2009-es balesetére gondolok) történik meg ilyesmi, és egyszerűen borzasztó. Igazából akárkivel is történne ilyen, ez szörnyű, és nem tudom, miért nem lehetett a futamot hamarabb leállítani, akkár talán máshogy alakulnak a dolgok.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Csak annyit tudok mondani, hogy tarts ki Jules! És imádkozzunk érte, én hiszem, hogy fel fog épülni. </span></div>
Dorililienhttp://www.blogger.com/profile/00154733177851499336noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-486531545984586147.post-8682703769341184532014-09-30T17:31:00.004+02:002014-09-30T17:33:00.497+02:003. fejezet /1<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Sziasztok!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Megint kicsit későn, de meghoztam az új részt, ez is ilyen felesben, mint az első fejezetet. Régebben volt szokásom ilyen megahosszú fejezetek írása, ezután már nem nagyon fogom felezgetni őket :D Itt már történik is egy-két esemény, remélem tetszeni fog! :) </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Hát körülbelül ennyit tudok hozzáfűzni, az egyetem által jelenleg erőteljesen leszívott agyammal! :D Köszönöm szépen, hogy írtatok, és olvastok, nagyon örülök a kommenteknek, és annak is, hogy régi olvasók is írtak nekem :))) Köszönömköszönöm!! :)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Jó olvasást! :)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Dorililien </span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbCuouyjQnwY1ST3mtlbBrD_Qz95pJLqfc4i7WGXMCQGastAZJ0epgs9Crd6Bb1YCWfilt6Yeo_gBlTbEpqQP-PZyYhqKvAQPK0h-SKOOiMnEAXTWJiheF1vgI95g7h0dd5gKN2rPf7RcI/s1600/3fejezet.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbCuouyjQnwY1ST3mtlbBrD_Qz95pJLqfc4i7WGXMCQGastAZJ0epgs9Crd6Bb1YCWfilt6Yeo_gBlTbEpqQP-PZyYhqKvAQPK0h-SKOOiMnEAXTWJiheF1vgI95g7h0dd5gKN2rPf7RcI/s1600/3fejezet.jpg" height="203" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></span>
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Szokatlanul
csendesen telt a pálya felé vezető út. Igaz, mindösszesen tizenöt percig
tartott, de nálam normális esetben még ilyen rövid időtartamra is nehéz
csöndben maradni. Talán a fáradság tette. Vagy, hogy túlságosan lekötött
Melbourne hatalmas felhőkarcolóinak, üvegezett irodaházainak, és a zsúfolt,
forgalmas utcáinak bámulása. Olyan volt, mint egy bármilyen nagyváros, egy
átlagos napon. Itt úgy tűnik, nincs akkora felbolydulás a Forma-1 előtt, mint
nálunk. Bár Mogyoród legalább kétszáztízszer ilyen kicsit, és annyian lakják,
mint Melbourne egyetlen utcáját, így nem meglepő, hogy ott július végén a város
teljesen megőrül. De azért meglepett, hogy itt még egy csapatzászlót, rajongói
felszerelésbe öltözött embert vagy <i>Gyerünk
Webber </i>feliratot sem láttam. A pályához közeledve persze azért megjelentek
az utcai árusok, a szállókba érkező szurkolók (főként részeg szurkolók), és az
egyéb „nézelődő” tömeg. <i>Gondolom, azért
holnapra azért többen lesznek. Elvégre még csak szerda van.<br />
</i>Mindig is életem toplistás élményei között fogom számon tartani azt a
pillanatot, amikor a pálya felé haladva hirtelen letértünk a „normális”
útvonalról, és a főbejárat iránya helyett balra kanyarodtunk el, majd
ráfordultunk egy keskeny útra. Csak egy egyszerű, aszfaltozott út volt ez, körülötte
szépen rendezett füves dombokkal és zajszigetelővel, mégis a szívem még sohasem
dobbant ekkorát egy ennyire mindennapi autóút látványától. Persze az nem is a
külseje volt a lényeges és érdekes, hanem az ahová vezetett… igen, az ausztrál
Forma-1-es Paddockba.<br />
Nos, az első Hungaroringes élményem sem volt semmi… na de ez? Ráadásul egyből a
Paddockba? Még így, jóval az élmény után sem tudom hűen leírni, mit is éreztem
akkor pontosan. Talán majd harminc év távlatából képes leszek rá, bár ebben sem
vagyok igazán biztos. Ezt át kell élni. Elcsépelt, de igaz. <br />
Martin láthatóan semmit sem vett észre abból a katarzisból, amibe a VIP útra
való ráfordulás után kerültem, és kivételesen én sem tájékoztattam őt örömömben
hisztérikusan sikítozó stílusban a bennem kavargó érzésekről. Csak ültünk
mindketten a kocsiban, Martin az utat figyelte, én pedig a jobb oldalunkon
feltűnő <i>Melbourne Grand Prix Circuit </i>részleteit
próbáltam a távolból kivenni és ezzel egyidőben a fékevesztett tempóban dübörgő
szívemet lenyugtatni. Amennyivel közelebb kerültünk a pályához, annál
sikeresebben tudtam annak minden egyes négyzetméterét végigpásztázni és
agyammal lefényképezni, ám annál nehezebb volt a bennem feltörő izgalmat
mérsékelni. Sőt, egy idő után nem is sikerült. Már az ellenőrzőpont közelében
jártunk, amikor Martinhoz fordultam és egy kissé eszelős stílusban (igazából
másmilyenben nem is tudok érzelmeket kifejezni) felkiáltottam:<br />
- Na neee! Mi most komolyan ide… ide fogunk bemenni?<br />
- Komolyan ide… ide fogunk bemenni – utánozott Martin nevetve. Persze, ő már
járt a téli tesztek alkalmával Paddockban, neki nem volt annyira nagy cucc,
mint nekem. Meg úgy nagy általánosságban is, nekem minden „nagyobb cucc”, mint
neki. <br />
- Te jó ég.<br />
A biztonsági őr (-szerű fickó… igazából biztos van ezeknek valami spéci nevük,
de fogalmam sincs mi az. Talán Géza?) elkérte tőlünk a VIP pass-unkat (igen,
nekem is van. Azt hiszem, ez az információ és a hozzákapcsolódó szintén
hisztérikus érzelmeim még megérnének pár mondatnyi ujjongást, de most ezt
kihagyom. Látatlanban is azt mondom, sokat fogok még ezekről a bizonyos
érzelmekről beszélni a szezon során) és miután érvényesnek és megfelelőnek
találta őket, kinyitotta a kaput, mi pedig áthajtottunk rajta. Próbáltam
tudatosítani magamban, hogy igen, most már ténylegesen az Ausztrál Paddock
területén vagyok. És, hogy <i>te jó ég…<br />
</i>Martin a Paddock Parkoló (ez csak szerintem hangzik iszonyú jól?)
területére hajtott, ahol már ott álltak a csapatok kamionjai, a szerelők,
csapattagok bérelt autói. Természetesen itt is volt egy őr, akinek
megmutathattuk a VIP passunkat és a kocsi parkoló kártyáját, majd a csávó a
helyünkre irányított minket. Martin a 134-es számú, fehér sávval elválasztott
parkolóhelyre állt, majd a kártyát a szélvédőhöz helyezte. Készek voltunk
kiszállni a kocsiból, belépni a Forma-1 világába… hm, egy kis ellentét, prózai
kifejezőeszközként sosem árt. Persze csak akkor, ha nem ilyen totál béna, mint
az enyém.<br />
Kinyitottam az ajtót, megmarkoltam a táskámat, kikászálódtam az autóból, majd
becsaptam magam mögött az ajtót. Vettem egy hatalmas levegőt, majd a tengelyem
körül megfordulva szembetaláltam magam a Paddock őrületes, színesen kavargó,
szívdobogtatóan izgalmas világával. És azonnal beleszerettem.<br />
Látszólag minden fejvesztettnek és összevisszának tűnt: a különböző posztban
lévő és csapatban dolgozó szerelők oda-vissza rohangáltak a kamionok és a boxok
között, egyesek dobozokat pakolásztak, mások különböző papírokat, laptopokat
hordtak, mások az ő munkájukat ellenőrizték. Egy-egy csapat már belekezdett a Motorhome-ok
építésébe, mások a gumiszetteket ellenőrizték, a Red Bullos srácok pedig éppen
pihenőt tartottak és egy-egy hideg üdítő társaságában élvezték az ausztrál
napsugarakat. Igazából persze minden rendezett és összeszedett volt, minden
csapatnak és a csapat szerelőinek is ilyennek kell lennie, hiszen ők a
Forma-1-ben dolgoznak, nem lehetnek olyanok, mint a pesti autószerelő műhelyek <i>Ráérünk még arra! </i>-<i> </i>mentalitású alkalmazottjai. <br />
Elvarázsolt az egész, mindenestül: a légkör, az emberek (annak ellenére, hogy
egyiküket sem ismertem), a boxok hatalmas, fényes épülete, ez a kis „falu” a
pálya szívében. Annyira belemerültem a Paddock csodálásába, hogy meg sem hallottam,
hogy Martin hozzám beszél. Pedig igazán feltűnhetett volna, tekintettel arra,
hogy csak mi beszéltünk ott magyarul, tehát rajtam kívül senkihez sem
intézhette a mondanivalóját.<br />
Meglengette előttem a kezét, én pedig mosolyogva fordultam felé.<br />
- Tetszik? - kérdezte.<br />
- Az nem kifejezés. Lakhatok itt?<br />
- Egy idén hozott szabály értelmében senki sem aludhat a pályán… de a nap
további részét felőlem itt töltheted – nevetett. – Nekem lassan mennem kéne.
Még Elliothoz is be kell néznem, mielőtt elkezdek dolgozni.<br />
- Elliot?<br />
- Azta! Valami, amit te nem tudsz, én viszont igen… ez nem semmi! Elliot,
vagyis Elliot Dason-Barber, a vezető mérnök. Ő itt a góré. Meg persze Tony,
Dieter, Mike… de nekünk, szerelőknek, főleg Elliot. Egyébként nagyon rendes.
Figyelj, gyere velem és bemutatlak neki! <br />
- Nem lehetne… nem lehetne egy kicsit később? Olyan jó ezt nézni – magyaráztam.
<br />
- De, persze. Akkor nem gond, ha egyedül hagylak? <br />
- Martin… huszonöt éves vagyok.<br />
- Jó, jó, oké tudom. Csak kérdeztem.<br />
- Egyébként feltűnt, hogy néha úgy kezelsz, mintha a bátyám lennél? <br />
- Mindig is szerettem volna egy húgot. <br />
- De én a nővéred vagyok!<br />
- Tudom – nevetett, aztán felkapta a Lotus emblémás sporttáskáját és elindult a
boxok felé. Én pedig ott ácsorogtam, továbbra is a szerelők lenyűgöző munkáját
figyelve, beszívtam magamba a hamisítatlan Forma-1 hangulatot és egyszerűen
csak mosolyogtam. Mosolyogtam, igazán felhőtlenül boldogan. Úgy éreztem, soha
nem voltam még ennél jobb helyen – és most nem konkrétan a hely minőségéről
beszélek, hanem arról, hogy egyszerűen <i>odaillettem</i>.
Ez az én életem: a Forma-1, ha (még) nem is vagyok annak a nélkülözhetetlen
része, de közel kerültem ahhoz, hogy azzá váljak. <i>Már csak rajtam múlik a dolog…</i> <br />
- Te átnézted már a jerezi telemetriaadatokat? – szólalt meg mellettem hirtelen
egy hang, egyszerre kizökkentve engem a gondolataimból. Megfordultam és egy kék
szempárral találtam magam szemben, amely egy hosszú szőke hajú lányhoz
tartozott. Egy Lotusos csapatinget viselt, a nyakában pedig ott lógott a szerelői
VIP pass. A kezében valamilyen lefűzött papírtömeget tartott, amelyekre
számomra tökéletesen értelmezhetetlen szimbólumok, ábrák és összefüggéstelen
egymást követő számsorok voltak nyomtatva. Várakozásteljes pillantásából ítélve
pedig az előző kérdését hozzám intézte.<br />
- Ó, persze. Többször is. Úgy ismerem a jerezi telemetriaadatokat, mint a
tenyeremet - válaszoltam vigyorogva. A gúnyos hangsúlyom neki is feltűnt, és
miután meglóbáltam előtte a VIP passomat, külön kiemelve az alján virító
„Civil” feliratot, leesett neki, hogy a lehető legrosszabb emberhez fordult a
kérdésével. <br />
- Jaj, bocsi. Még új vagyok itt, és azt hittem te is szerelő vagy, csak mert
láttalak az előbb beszélgetni azzal a Lotus inges sráccal. Még egyszer bocs –
nevetett fel zavartan.<br />
- Nyugi, semmi gond – válaszoltam mosolyogva. Másodszori megszólalására
feltűnt, hogy egy kissé német akcentussal beszéli az angolt. <i>Lehet, hogy azért, mert német? Hm, van benne
logika.<br />
</i>- És amúgy, mi vagy itt igazából? PR asszisztens? Azt hiszem, azok szoktak
civilek lenni.<br />
- Nem én… én csak az öcsémet kísérem. Ő volt az a Lotus inges srác, akit az
előbb láttál – magyaráztam. – Egyébként Réka vagyok – mutatkoztam be neki,
mivel a lány elég szimpatikusnak tűnt. <br />
- Lena vagyok. Lena Wikström, Németországból. – Haha, lottóznom kéne. – Lehet,
hogy hülyeséget mondok, de te nem magyar vagy?<br />
- De – válaszoltam csodálkozva. Mert az addig oké, hogy én rájövök az
akcentusából (meg a nevéből), hogy ő német. De egy német lány honnan a francból
ismeri a magyar keresztneveket?<br />
Ő is érezte, hogy erre valamiféle magyarázatot kellene adnia.<br />
- A nagynéném Magyarországon él és sokszor voltunk már nála. Az ő szomszédját
pedig Rékának hívják, és állandóan panaszkodik rá. Igazából, ki nem állhatja. <br />
- Ha azért panaszkodik, mert ez a bizonyos Réka állandóan vasárnap délután a
Forma-1-et ordíttatja, és nem tud tőle aludni, akkor én vagyok ez a Réka.<br />
- Neeem – nevetett. – Ezzel a Rékával az a probléma, hogy hét kutyája van egy
emeletes házban.<br />
- Ó, értem. Nekem csak egy teknősöm van. Nem túl zajos állat – nevettem én is.<br />
Hirtelen hatalmas csattanást hallottam magam mellett, és ijedten
összerezzentem. A Lotus Motorhomejának második emeletét kezdték el a szerelők
éppen építeni, amikor a daru tetején álló ember leejtett valamilyen alkatrészt,
ami a földre érve darabokra tört. Az esemény után minden szerelő a saját
nyelvén tisztességesen elkáromkodta magát, majd az egyik srác bement a boxba –
valószínűleg egy másik, hasonló alkatrészért. Ezután folytatódhatott a munka.<br />
- Remélem, én nem fogok elrontani semmit az első napomon – kommentálta az
eseményeket Lena. – Mármint nem úgy értem, mindenki hibázhat, csak talán nekem
egy hiba az első napomon nem lenne túl jó belépő.<br />
Jogos.<br />
- Tudod, ez van mindig. Maximalista akarok lenni a munkámban, főleg most, itt.
Egyszerűen odavagyok ezért az egészért. Nekem ez volt az álmom – magyarázta
tovább, és kezdtem felismerni a rokon tulajdonságainkat. Oké, én nem vagyok
mérnök, valószínűleg még egy csavart sem tudnék tisztességesen egy alkatrészhez
illeszteni, viszont nekem is a Forma-1 volt az álmom, ha más értelemben is,
mint Lenánál… Na jó, saját magamat is kiröhögtem volna, ha eszembe jutott volna
az a „terv”, hogy én esetleg majd szerelő leszek valami csapatnál. Igazából,
annak a csapatnak, ahova én beállnék, az lenne az utolsó éve a Forma-1-ben.
Vagy még egy évet sem bírna. – És utálom azt, amikor lebecsülnek, csak azért
mert lány vagyok. <i>Egy lány, mint
Forma-1-es szerelő? Na, ne nevettess. </i>Körülbelül ez mindenki véleménye.
Miért ne érthetne egy nő annyira a Forma-1-hez, mint egy férfi?<br />
Egy pillanatra megtorpant, aztán egy kicsit elpirulva ennyit mondott:<br />
- Úh, bocsi, hogy ezt mind rád zúdítottam. Gondolom, most teljesen hülyének
nézel.<br />
- Nem, dehogy is. Figyelj, teljesen együtt tudok veled érezni. Én is állandóan
ezt kaptam a fiúktól… Értek a Forma-1-hez, mármint nem a technikai részéhez,
hanem az ööö… többihez. Átlátom a taktikákat, azt, hogy melyik pilóta mire
képes, tudom mindig az eredményeket ilyesmi. De folyamatosan csak ezt hallottam
a többiektől: <i>Egy csaj mégis mit érthet a
Forma-1-hez? </i>Miért NE érthetne? Nem kisebb az agykapacitásunk, mint a
fiúknak és ugyanúgy, ahogy ők is meg tudnak tanulni főzni meg varrni meg a
franc tudja mit, mi is lehetünk hozzáértő Forma-1 rajongók – magyaráztam
indulatosan.<br />
- Sőt, még hozzáértőbbek is vagyunk, mint ők.<br />
- Pontosan. És jobb fejek is – fűztem hozzá vigyorogva.<br />
- Arról nem is beszélve, hogy a nők alapvetően intelligensebbek, mint a pasik –
nevetett már ő is. Szimpatikus volt Lena nagyon, és kétségtelenül valami <i>rokonlélek</i>- féle. Ugyanakkora rajongója
a Forma-1-nek mint én (bár abban nem vagyok biztos, hogy olyan elvetemült-e,
mint én… majd rá kell kérdeznem, emlékszik-e még, hogy 2000-ben Monacoban
milyen hiba miatt esett ki Schumacher. Ha igen, akkor tökéletesen elvetemült)
és őt is idegesíti, ha a fiúk lebecsülik a hozzáértő képességét a sporthoz.
Hogy nekem mennyi konfliktusom volt még anno a suliban az osztálytársaimmal! Volt
pár <i>eeegészen</i> hangos szóváltásunk, de
végül sikerült kivívnom a tiszteletet: tizenkettedik végére már úgy tekintettek
rám, mint a legfőbb sportszakértőre Dávid Sándor után. <br />
- Á, Réka – fogta meg hirtelen valaki a vállam, én pedig ijedten
összerezzentem. Megfordultam és… most valószínűleg valami olyan részt
várhatnánk, hogy „szemben találtam magam a baltás gyilkossal”, de nem. Csak
Martin volt az. De ő is épp elégé rám ijesztett.<br />
Aztán eszembe jutott, hogy áll mellettem két – egymás számára – ismeretlen
személy, és talán kellene valamit tennem az érdekében, hogy ismerőssé váljanak.<br />
- Ő itt Ábel Martin, az öcsém. Martin, ő itt Lena – mutattam be egymásnak őket,
Martin pedig mosolyogva a lányhoz fordult:<br />
- Á, Lena. Szükség lenne a segítségedre. Mint látod, történt egy kisebb <i>baleset</i> – mutatott az összetör Motorhome-darabokra
a földön. – Össze kéne takarítani.<br />
Lena értetlenül meredt az öcsémre.<br />
- Tudom – húzta együttérző mosolyra a száját Martin. – Biztos állandóan téged
zargatnak, mert te vagy itt az egyetlen, aki dolgozik is, a többi
takarítószemélyzetis meg a „kamiont tisztítja”, pedig tudom, hogy csak a
parkolóban cigiznek. De most sürgős lenne a segítség.<br />
Becsületemre legyen mondva, <i>én </i>próbáltam
jelezni Martinnak, hogy maradjon csöndben, vagy legalább javítsa ki magát
valamivel, az sem baj, ha teljesen átlátszó kamu dumával, mert abban is benne
van legalább a <i>jó</i> <i>szándék. </i>A jó szándék, hogy miután Lenát
takarítószemélyzetisnek nézte, és - ezzel beállt a <i>Lányok nem értenek a Forma-1-hez </i>ostoba sztereotípiáját fújók
táborába, legalább megpróbál magyarázkodni és elnézést kér. De Martin nem
figyelt rám.<br />
- Én nem vagyok takarítószemélyzetis – válaszolta Lena kimérten, de éreztem,
hogy a hangjában ott van az elfojtott indulat. Ami bármelyik pillanatban
kitörhet…<br />
- Nem? Akkor mi vagy? – húzta fel a szemöldökét Martin.<br />
- Szerelő vagyok, a Lotusnál. – Mondata második felét külön kihangsúlyozva
megrángatta egy kissé a csapatingjét, mintha az olyasvalami lett volna, amit
Martin eddig nem vett észre. Bár szerintem a takarítószemélyzetisek is Lotusos
pólót viselnek, de mindegy…<br />
- <i>Te?<br />
</i>Ne, Martin, könyörgöm ne! – üzentem a szememmel. <i>Miért kell ezt? Most komolyan
ellenséget akarsz szerezni már a szezon legelején? </i>Éreztem, hogy itt már
semmilyen kimagyarázó szöveg nem segít az öcsémen, esetleg egy őszinte
bocsánatkérés. De az sem most. Ugyanis Lena elfojtott indulata abban a
pillanatban robbant.<br />
- Igen. Esetleg túl szőkének nézek ki hozzá? Vagy csak szimplán az a baj, hogy
lány vagyok? – támadt neki Martinnak. <br />
- Hát, eddig egyszer sem láttalak a csapattal. És senki nem mondta, hogy van
egy csaj is köztünk…<br />
- És? Annyira fontos lett volna mondaniuk? Ja, igen, legalább fel tudtatok
volna készülni rá, hogy jön majd valaki, akit lebecsülhettek, meg akin
röhöghettek, csak mert lány és „úgy sem ért a Forma-1-hez, mert az férfias
sport” – folytatta Lena tovább, de már egy fokkal nagyobb hangerőn.<br />
- Hé, ezt nem mondtam – csak ennyit tudott válaszolni Martin, és láttam rajta,
hogy egyre kínosabban érzi magát. Már neki is leesett, hogy akaratlanul is a
kollégája lelkébe tiport. <br />
- Nem. Nem mondtad. <i>Ezt </i>nem – húzta
erőltetett mosolyra a száját Lena és továbbra is karbatett kézzel meredt
Martinra.<br />
Az öcsémnek szerencsére azért leesett, hogy talán elnézést kellene kérnie.
Tétován ugyan, de azért ennyit mondott:<br />
- Oké… igazad van, bocsi. <br />
- Ó. Lekötelezel.<br />
- Tényleg, ne haragudj – mondta újból és láttam rajta, hogy ezt komolyan
gondolja. Martin igazából sohasem volt jó a bocsánatkérésben – legtöbbször
vicceléssel próbálta oldani a feszültséget és a haragot, és így akarta
kimutatni, hogy hülye volt, de sajnálja. Ha pedig rávette magát arra, hogy ki
is mondja az érzéseit, akkor rettentően sután és bénán hangzottak a szájából a
„sajnálom” és „ne haragudj” szavak.<br />
Lena nem úgy tűnt, mint akit egy kicsit is meghat a dolog, de végül nem mondott
semmit. A box előtt ácsorgó, headseten beszélgető férfihez lépett, és jelzett
neki, hogy szeretne valamit, mire az egy kicsit letolta a fejhallgatóját és
bólogatva végighallgatta a lányt. A férfi kis időre eltűnt a boxban, majd egy
seprűvel a kezében jött vissza. Átadta Lenának, aki elkezdte összetakarítani a
törött alkatrész darabjait.<br />
- Nagyon megsértetted – fordultam Martinhoz.<br />
- De honnan tudhattam volna, hogy nálunk dolgozik? Egyszer sem láttam a
megbeszéléseken, se a teszteken. Meg amúgy is… ő egy csaj!<br />
- Na, itt kezdődnek a problémák. Miért ne lehetne egy lány szerelő?<br />
- Hát… - gondolkodott el Martin. – Lehet az. De akkor is szokatlan.<br />
- Azokból, amit mondtál neki ez az egész nem úgy jött le, hogy „szokatlan”,
hanem hogy „kizárt” – magyaráztam. – És ez nagyon érzékenyen érintette. <br />
- Ez nem hiszem, hogy olyan dolog, amin meg kéne sértődnie.<br />
- Neki az. Majd azért szerintem kérj még tőle bocsánatot. Szerintem jófej.<br />
Martin elég hitetlenkedő képet vágott. És valószínűleg Lena is hasonlóan
reagált volna, ha azt mondom: <i>az öcsém jófej.</i>
Pedig azok, mindketten. Csak az első szerencsétlen beszélgetésük alatt ezt nem
sikerült nekik egymásról leszűrni.<br />
- Aha. Biztos. De nekem mennem kell vissza a raktárba pakolni, csak azért
jöttem, hogy szóljak a takarítás miatt. Ja, és fél nyolckor megbeszélés lesz,
mostmár <i>tényleg</i> szeretnélek bemutatni
a többieknek.<br />
- Ó, hát persze, értem én. Ilyen nővérrel, mint én vagyok értem, hogy
dicsekedni akarsz – vigyorodtam el.<br />
- Meséltem nekik, hogy Schumacheres ágytakaród van, és ez nagyon kíváncsivá
tette ő… Jól van na, oké, tudod, hogy csak viccelek, de könyörgöm NE NÉZZ ÍGY
RÁM! Őszintén megrémítesz. Ha ezt a fejet negatívban lefényképezném, pont
elmehetne egy horrorfilmbe. <br />
- Az volt a célom, hogy megrémítselek. Ezzel az ágytakarós dologgal meg állj
le, légy szíves – néztem rá újra rettenetesen csúnyán.<br />
- Jó. De most tényleg vissza kell mennem. – Intett egyet, aztán otthagyott egyedül.
Gondoltam, odamegyek Lenához, hogy Martin nevében is ismét bocsánatot kérjek és
megpróbáljam őt meggyőzni arról, hogy az öcsém nem akart bunkó lenni, vagy
ilyesmi, egyszerűen félreértette a helyzetet (a filmekben is mindig működik ez
a „nem azt történt amire gondolsz” lélekbúvár duma). Azonban addigra már Lenához
odalépett egy rövid, fekete hajú srác és valami leltárjegyzékről kezdett el
beszélni, meg arról, hogy Elliot kéri, hogy vigyék be az adatokat a
számítógépbe. Lena bólintott egyet, aztán elindult a boxok felé.<br />
Hirtelen nagyon egyedül találtam magam. A szerelők körülöttem sürgölődtek
(továbbra is a Motorhome építésével bajlódtak), pár PR-os csaj egy kis
asztalnál ült és laptopon nézett valamit, a biztonsági őrök pedig egymással
beszélgettek, valami számomra teljesen értelmezhetetlen nyelven. Az élet
zajlott, mindenkinek megvolt a saját munkája ebben a kis Forma-1-es faluban,
csak én álltam ott totál szerencsétlenül és dologtalanul. Kezdtem magam egyre
kívülállóbbnak érezni (tulajdonképpen… az is vagyok), miközben magamon éreztem
a PR-os lányok tekintetét, és ugyan ahhoz túl messze voltak tőlem, hogy értsem,
miről beszélnek, mégis szinte biztos voltam benne, hogy én vagyok a téma. <i>Ki ez a csaj? Mit keres itt? És mi az az
ízléstelen felső rajta?</i> Na, jó, ezt az utolsó mondatot valószínűleg tényleg
csak a paranoiás énem mondatta velem, ugyanis a kedvenc piros, V-kivágású,
fekete mintás blúzom volt rajtam. És egy teljesen egyszerű, piros, V-kivágású
blúz (fekete mintával) még a legakadékoskodóbbaknak sem szúrhat szemet. <br />
Mielőtt a hülye gondolataimba jobban belebonyolódtam volna, inkább úgy
döntöttem, Martin után megyek. Úgyis annyira be akart mutatni Elliotnak, meg a
többieknek, és ha dolga van, akkor sem zavarnám. Csak csendben körülnéznék a
boxban, aztán leülnék egy sarokba, és figyelném őket. Nekem pont elég érdekes
az is.<br />
Így hát elindultam a boxépület felé, magabiztosan és természetesen, mintha már
százszor tettem volna meg ezt az utat, és az életemben mindennapos lenne, hogy
a Lotus boxszából ki-be járkálok. Igazából persze rettenetesen féltem, hogy
valaki megkérdezi, mi a fenét akarok ott. S bár emlékezeteim szerint, a Lotus
bilétával a nyakamban teljesen legálisan beléphetek minden Lotus „fennhatóságú”
területre, azért örültem volna, ha Martin ott van mögöttem, és ha bárki kötözködni
kezd, csak annyit mond: <i>velem van</i>, és
ezzel el is van intézve a dolog.<br />
Szerencsére nem kérdezett senki semmit, így zavartalanul bemehettem a boxba,
gondoltam először a raktárban próbálok szerencsét. Harmadszorra meg is
találtam, melyik az (összesen három helyiség van, úgyhogy igazán profi vagyok),
majd beléptem a nagy, szürke ajtón. Ott is rengeteg szerelő dolgozott, Martin
szőke fejét azonban azonnal sikerült kiszúrnom az emberek között. Meg egy másik
szőke fejet is: Lena alig tőlem pár méterre ácsorgott, kezében ismét valami
papírral (igazából ezeknél a szerlőknél folyamatosan „valami papír” van) és
bosszúsan motyogott magának.<br />
- Ki a franc csinálta ezt a leltárjegyzéket? Képtelenség rajta kiigazodni. És
mi ez a rengeteg kihúzogatás? – Aztán hirtelen gúnyos mosoly terült szét az
arcán, és hangosan, már mindenki számára érthetően ezt mondta:<br />
- Kész szerencse, hogy ezt a gyönyörű leltárjegyzéket dedikálták! Már a
legelején is az aljára kellett volna néznem, és rögtön rájöttem volna, ki alkotta,
kedves M.A. Martin, ez cirill betűkkel van írva, vagy esetleg valami érdekes
ótörök karakterrel? Vagy várj, tudom már, ez ilyen titkos kódos játék, amit
tízévesen játszottunk! A kis ház az az „a” betű, a telefon az „s”… csak
megoldókulcsot felejtettél el adni… - görbítette le játszott szomorúsággal a
száját Lena. Én azért elnevettem magam, meg pár szerelő is, akik értették, amit
mondott. Martin egy pillanatra megtorpant, mintha tényleg elgondolkozna azon,
vajon ő írta-e azt az összevissza leltárjegyzéket. Majd felvette ő is azt a
magabiztosan gúnyolódó stílust, mint Lena, és válaszolt.<br />
- Kedves Lena, egy: az én monogramom nem M.A., hanem M.Á., tudod, magyarban van
olyan betű, aminek a tetején van egy kis vessző. Kettő: mindösszesen egy órája
érkeztem, tehát nyilván volt időm arra, hogy ezidő alatt elkészítsek egy olyan
listát, aminek az összeírása egy egész délutánt vesz igénybe. De azért köszi,
hogy rám gondoltál – tette keresztbe ő is a karját, pont úgy, ahogy a lány
felelősségre vonta őt.<br />
Lena határozott arckifejezése azonnal átváltott egy kevésbé határozott
elpirulásba.<br />
- Ó, aha, értem. Akkor ki volt? – próbálta gyorsan terelni a témát.<br />
- Matthew – szólalt meg mellettem egy rövid, barna hajú srác, miközben épp egy
szett kereket emelt meg. <br />
- Tudod, Matthew Adams. M.A. – gúnyolódott tovább Martin.<br />
- Oké, bocsi – adta föl Lena.<br />
- Lekötelezel – válaszolt Martin ugyanazzal a szóval, mint Lena tette a
„takarítós” ügy után. – De azért gondolom, még neked áll feljebb – fűzte hozzá,
és azért láttam rajta, hogy megsértette a lány gyanúsítgatása.<br />
- Annyit mondtam, bocsi. Félreértettem a dolgot és kész. Egy szóval sem
mondtam, hogy nekem áll feljebb.<br />
- Ó. Igen – legyintett Martin.<br />
- Tényleg bocsi – magyarázta tovább Lena. Úgy tűnt, a bocsánatkérés neki sem a
legfőbb tehetsége. És kétségbeesett próbálkozásával csak annyit ért el, mint
Martin nála. Magyarul semmit.<br />
- Miért van az, hogy csak azért, mert megsértettelek, már egyből én vagyok az,
aki nem végzi rendesen a munkáját? Meg aki ilyen pocsék leltárjegyzéket csinál?<br />
-M.A. Azt hittem, Ábel Martin.<br />
- Örültél volna neki, mi? - mosolyodott el gúnyosan az öcsém. – Tanulj meg
olvasni!<br />
- Oké. De először megyek és elásom magam a szemeteslapátommal –vágta rá végül
dühösen Lena, aztán eltűnt egy laptoppal a kezében. Matthew – egy öregedő rövid
fekete hajú, szakálas férfi –lehajtott fejjel követte, és látszott rajta, hogy
nagyon kínosan érzi magát. Elvégre, ha ő igényesebben írja meg azt a
leltárjegyzéket, Lena és Martin nem vesznek össze újra. Vagy ez már csak olaj
volt az amúgy is hevesen lángoló tűzre, ami az első szerencsétlenre sikerült
beszélgetésükkor izzott fel? <br />
A kérdésre egy órával később, a csapatmegbeszélésen kaphattunk választ.</span></span></div>
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">
</span></span>Dorililienhttp://www.blogger.com/profile/00154733177851499336noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-486531545984586147.post-46082779676214298642014-09-16T19:11:00.000+02:002014-09-26T17:30:25.803+02:002. fejezet<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Sziasztok!<br />Tudom, eléggé késtem vele, de itt van a második fejezet. :) Köszönöm az előző fejezetekhez a kommenteket, olyan nagy örömmel olvasom őket :D Ezt mindig leírom, de ez az igazság. Kérlek most is osszátok meg a véleményeteket! Remélem, azért vagytok páran, akik olvastok :D<br />Jó olvasást! :)<br />Dorililien</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEArEByt7Xtlo4Utb_KhasVgY04GW517sLvTtg9QGQezbprs08i6uPf19wIbl-uOyMeSVLNoQF2sencNatufd54RdoizAPJzcLe6mFLekx7qBV-vVqEu4c_MCjwUnExYHNdiziYxzLQY4h/s1600/2fejezet.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEArEByt7Xtlo4Utb_KhasVgY04GW517sLvTtg9QGQezbprs08i6uPf19wIbl-uOyMeSVLNoQF2sencNatufd54RdoizAPJzcLe6mFLekx7qBV-vVqEu4c_MCjwUnExYHNdiziYxzLQY4h/s1600/2fejezet.jpg" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">Vajon létezik olyan szó, hogy </span><i style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">hihetetlenülextraszuperfantasztikus</i><span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">? Ha nem, akkor kérvényezni fogom, hogy kerüljön bele a Magyar értelmező kéziszótárba. </span><i style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">Újkeletű kifejezés, jelentése: Crown Promenade Hotel.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ez a leggyönyörűbb hotel, amit valaha láttam. Tudom, mindenki ezt mondja, aki egyszer eljut valami szép helyre, mert ez olyan rohadt jól hangzik és az emberek irigykedni kezdenek tőle. De ezt én teljesen és tökéletesen komolyan gondolom. Hogy miért? A szobánkban az egyik fal helyén padlótól plafonig ablak van, ahonnan tökéletes rálátás nyílik az egész városra, Martin és az én lakosztályomat pedig egy hatalmas akvárium választja el, tele mindenféle színes hallal, ráadásként hangulatvilágítással az alján (kérdem én, a halakat ez nem idegesíti?). Mindkét lakosztály rendelkezik egy nappalival, két fürdőszobával és egy „kisebb” (értsd: háromszor az én szobám plusz a fél nappalink) hálószobával, két beépített plazmatévével, plusz három kisebbel, Hifi-berendezéssel, minibárral és…<br />Komolyan, még magamat is irigylem. Főleg ha még azt is hozzávesszük, hogy kik laknak a szomszédban…<br />Délután három órakor érkeztünk meg Melbourne-be, a hotelnél pedig már várt minket az eligazító srác, átadott nekünk egy Lotus emblémával ellátott kártyát, amin minden fontos információ rajta volt a hotellel, a várossal és azzal kapcsolatban, hogy Martinnak melyik nap, mikor kell pontosan kint lennie a pályán. A recepción, miután kitöltöttük a bejelentkező lapokat, átadták nekünk a szobakártyákat, majd fellifteztünk a negyedik emeleti lakosztályunkhoz, ahol a londinerek gyors és hatékony munkájának köszönhetően már ott voltak a bőröndjeink, az asztalon pedig jól behűtött pezsgő és „üdvözlő” bonbon várt minket (a pezsgő eddig érintetlen maradt, Martin ugyanis állítása szerint „munka előtt nem iszik”, én meg egyedül nem iszom, a bonbont azonban <i>valaki</i> galád módon felzabálta… az epres ízlett a legjobban). Félórás „szobamegcsodálás” és <i>Martin ezt a kádat nézd! Nagyobb mint a fürdőszobánk!</i> valamint <i>Martin te láttad már a plazmatévét? Rá lehet csatlakozni vele Youtube-ra! Baj ha bekapcsolom az új One Republic számot?</i> mondatok egymásnak való ordítozása után sikerült magunkat rávenni, hogy egy kicsit elpakoljuk a bőröndjeinket.<br />Fél öt volt, mire mindezzel végeztünk és igazából csak ekkora tudatosult bennünk, hogy mennyire iszonyatosan fáradtak vagyunk. A repülőn ugyanis egyikünk se tudott aludni az izgatottságtól (na, jó, Martin igazából azért nem, mert egész úton dumáltam neki arról, hogy mennyire izgatott vagyok), az autóúton pedig igaz, hogy felváltva vezettünk, de egyikünk se tudott az anyósülésen igazán pihenni, mert a bérelt autó iszonyú kényelmetlen volt, ráadásul az ülést sem lehetett teljesen hátrahúzni a hátsó üléseken feltornyozott bőröndjeink és dobozok miatt. Átmentem Martin szobájába és fáradtan lerogytam az ágyára, ő pedig ugyanezt tette, majd mindketten hátradőltünk és egy jó tíz percig mindketten csak szótlanul bámultuk a plafont. Na, nem azért mert esetleg egy miniatűr sixtusi kápolna-freskó volt rámontírozva (komolyan, ebben a szállodában még azon sem lepődtem volna meg) és azt csodáltuk, hanem egyszerűen csak mindketten elgondolkodtunk egy kicsit. Részemről nem volt túl mély egyik gondolat sem, leginkább Ezt most komolyan, még mindig nem hiszem el –szintű elmélázások voltak ezek, de Martinon láttam, hogy ritka, érzelmes pillanatában van. Igazából sohasem volt a nagy érzelemkinyilvánítások embere, annak ellenére, hogy a dolgok ugyanúgy megérintették, mint engem, soha nem beszélt ezekről az érzéseiről. Soha nem állította be ezt az egész Forma-1-es dolgot úgy, mintha valami „hatalmas cucc” lett volna, és nem is dicsekedett vele senkinek. Közben pedig belülről ő is hitetlenkedve és hatalmas, hihetetlenül nagy örömmel kezelte a dolgot. Én ezt persze mint a nővére, aki születése óta ismeri tudtam, és ott a szobában a belőle kibukó vallomás is az én gondolataim helyességét igazolta.<br />- Ez… ez nem semmi. Réka, ez rohadtul nem semmi. Te elhiszed? Mert én nem.<br />Felé fordultam és csak rámosolyogtam. Ez most az ő lelkizős pillanata volt és nem akartam közbeszólni.<br />- Tudod, a suliban én voltam a legnagyobb stréber. Állandóan csak a beszólásokat kaptam, amiért jól tanulok, és amiért van annál nagyobb célom az életben, minthogy minden hétvégén valami kocsmában félkómásra igyam le magam. Én voltam a szerencsétlen tanulógép mindenki szemében, akit lehet szivatni, pedig igazából senki sem ismert… De tudod mit? Megérte. Megérte az a nyolc év szívás. Mert amíg ők a Tescoban dolgoznak most három műszakban – jobb esetben, mert a nagy részüknek most sincs munkája –, addig én itt vagyok Melbourneben, és holnapután az első hivatalos Forma-1-es versenyhétvégémen fogok részt venni, ja és el ne felejtsem említeni azt a tényt, hogy mindezen idő alatt egy luxusszállodában fogok lakni, ahol ötven négyzetméteres a szobám, és ahol a plazma TV lejátssza a YouTube videókat, és így tudjuk hallgatni a kedvenc zenéim… zenéidet.<br />Egy pillanatig elhallgatott, aztán mosolyogva megjegyezte:<br />- Ez most iszonyú beképzelten hangzott, ugye?<br />- Nem – ráztam meg a fejem. – Ez csak szimplán őszinte volt. És a saját erődből érted el az egészet. Van mire büszkének lenned.<br />- Rendes vagy, hogy ezt mondod. És tudod mit? Valamit kihagytam a felsorolásból. Azt, hogy nem elég, hogy Melbourne-ben vagyok, a Crown Promenade Hotelben, és WiFi-s a plazmatévé, de még a nővérem is velem van és nem hagy egyedül…<br />- …a gonosz Forma-1-es világban?<br />- A gonosz Forma-1-es világban – nevetett. – De most tényleg. Nagyon örülök neki, hogy velem jöttél. <br />Én is elmosolyodtam. És boldog voltam, amiért Martin őszintén így érzett a dologgal kapcsolatban, ugyanis nem akartam, hogy csak valami kolonc legyek, az idegesítő, Forma-1 mániás testvér, aki ráakaszkodott és az egész szezon alatt a nyakán van. Az utazás előtt és alatt is rengetegszer megfordult ez a fejemben, de szerencsére Martin örült nekem. És ez a lényeg.<br />- Figyelj, Réka, ha már a Forma-1-es világnál tartunk, meg kellene egy-két dolgot beszélnünk ezzel kapcsolatban – folytatta, és éreztem, hogy ezzel a mondatával vége a lelkizős pillanatoknak és jön a… <i>Szabályok a szállodában és a Paddockban kezdőknek</i> című, Martin által alkotott, személyesen nekem íródott kézikönyv első fejezete. <br />- Tudom, hogy nagyon furcsa lesz eleinte, hogy a szállodában és a pályán Forma-1-es pilóták vesznek majd körül, nekem is nehéz volt megszoknom, és normális, vagy legalábbis közel normális emberekként kezelnem őket. De kérlek, próbáld meg, jó? Beszélgess velük, ha esetleg alkalmad lesz rá, de csak úgy… úgy, mint mondjuk velem, oké? Vagy mint az ABC-ben az eladóval. Csak arra kérlek, ne rohamozd meg őket, meg ne sikongass, mint… mint az elvakult tinirajongók. <br />- Martin – válaszoltam tettetett sértődöttséggel. – Nem tudom feltűnt-e, de huszonöt éves vagyok. <br />- És Schumacheres ágytakaród van.<br />- Na, neee. Most már állj le, Martin! – Röhögve felkaptam ez egyik rózsaszín szegélyes díszpárnát, és az öcsém fejére csaptam vele. – Azt utoljára tizenöt éves koromban használtam! Nem szép dolog a múltat felhánytorgatni!<br />- Jól van, na, tudod, hogy csak viccelek – válaszolta, miközben a kezét a fejére téve védekezett a további „támadásaim” ellen. Végül kikapta a párnát a kezemből és magához szorította, hogy ne bírjam elvenni tőle. <br />Hátranyúltam egy másikért és egy újabb csapásra készen Martin feje fölé emeltem. Végül azonban megkegyelmeztem neki és a hátam mögé dobva ráfeküdtem a párnára.<br />- Én komolyan nem értem, hogy tudod te átlátni ezeknek a Forma-1-es kocsiknak a szerkezetét. Meg hogy tudod őket összerakni, meg szerelni. Én annyira hihetetlenül hülye vagyok ezekhez – váltottam hirtelen témát.<br />- Te másban vagy jó, Réka. – Inkább nem akartam belemenni, abba, hogy mégis miben. Alapos fejtörést okozott volna ez a kérdés mindkettőnknek.<br />- De tényleg! Csak nézem a futamon meg az időmérőn, amiket csinálnak, és komolyan még követni sem tudom. <br />- Neked nem is kell – nevetett Martin. – Elég nekem.<br />- Hát, ja. Azt hiszem, velem nem sokra mennének a csapatok, tekintettel arra, hogy a szerelők munkái közül mindösszesen egyetlen dolgot tudnék megcsinálni.<br />- A boxtakarításra gondolsz?<br />- Ha-ha – forgattam meg a szemem nevetve. - Nem, nem arra.<br />- Akkor?<br />- Tudod, az időmérőn, amikor a pilóta megy egy mért kört és visszatolják a boxba, az egyik szerelő elé tesz egy monitort, amin meg tudja nézni az időeredményeit meg a helyezését.<br />- És?<br />- Hát azt hiszem, arra a munkára képes lennék. Már ha nem túl nehéz az a monitor…<br />Martin rám nézett és iszonyú hangosan kitört belőle a röhögés. <br />- Bár… ha jobban belegondolok – folytattam már én is nevetve - Twitterre is ki tudnám írogatni a boxban történő dolgokat. Az sem lehet olyan nehéz. <br />- Majd szólok az érdekedben… - kezdte Martin, bár a mondanivalóját nem teljesen értettem a röhögésétől -, hogy tudok szerezni a csapatnak főállású monitorpakolót és twitterezőt. <br />- Micsoda karrier elé nézek!<br />Martin még jó ideig nevetett a hülyeségeimen. Aztán hirtelen elhallgatott és egy kissé aggodalom ült ki az arcára.<br />- Réka, mennyi az idő? Nézd már meg, ott van a karórám az éjjeli szekrényen.<br />- Öt óra. <br />- Az király, mert fél hatra kint kéne lennem a pályán – jegyezte meg. Gyorsan felpattant az ágyról, tükör előtti sporttáskájához lépett és elkezdett belepakolni a cuccait, amik a… gondolom a szereléshez kellettek. Vagy fogalmam sincs.<br />A hír az összes álmosságot kiűzte belőlem. A pályára?- Ugye mehetek veled? – kérdeztem belelkesülve. <br />- Biztos hogy szeretnél? Egész este dobozokat fogunk pakolni. Nem túl izgalmas.<br />- Micsoda? Nincs is izgalmasabb dolog a dobozpakolásnál!<br />- Na, ja – nevetett Martin. – Meg az első alkalomnál az Albert Parkban…</span></div>
Dorililienhttp://www.blogger.com/profile/00154733177851499336noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-486531545984586147.post-16824470430078489742014-09-08T19:28:00.001+02:002014-09-08T19:33:56.647+02:00A blog első díja<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhr4N8T-hMbq0bYz9oovtbjMqz8Uapw6TCQwtGyokW7GB4vpL6y9eiuZ4IK0Rpy1TeWBEW8Z-RUNhDkZvHuXe9dtwm-AY89BEGcwQ-_UU0sL2klIx-M8m5IdrQ6apg9xw3THqgeXcEawWHq/s1600/award.png"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhr4N8T-hMbq0bYz9oovtbjMqz8Uapw6TCQwtGyokW7GB4vpL6y9eiuZ4IK0Rpy1TeWBEW8Z-RUNhDkZvHuXe9dtwm-AY89BEGcwQ-_UU0sL2klIx-M8m5IdrQ6apg9xw3THqgeXcEawWHq/s200/award.png" /></span></a></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Megkaptam ezzel a bloggal az első díjat :) Nagyon szépen köszönöm<a href="http://www.booksandwrite.blogspot.hu/"> BeataJuliette</a>!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">SZABÁLYOK</span></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">Tedd ki, kitől kaptad.</span></div>
</div>
<div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Írj magadról 11 dolgot.</span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Válaszolj 11 kérdésre.</span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Küldd tovább 11 embernek, vagy ahánynak szeretnéd. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">11 DOLOG</span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">Már az előző blogomon sokszor megfogalmaztam ilyen "11 dolgot", szóval most kitaláltam, hogy 11 olyan helyet/eseményt írok le, ahová szívesen elmennék vagy amin részt vennék, olyat is amit lehetetlen megvalósítani, és olyat is amit meg lehet :D</span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">1. Elmennék egy Doors koncertre.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">2. Megnézném Andy Warhol Silver Factory-ját, és találkoznék Edie Sedgwickkel.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">3. Eltartott kisujjal kávét szürcsölgetnék egy régi kávéházban, valami aranydíszítéses, borzasztó elegáns helyen, a 20-as években.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">4. Elmennék Jay Gatsby (A nagy Gatsby c. filmből) egyik hattttalmas bulijára.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">5. Meglátogatnám Maui szigetét.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">6. Találkoznék Marina Diamandissal.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">7. És pár Forma-1-es pilótával (az összessel)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">8. Megnéznék egy futamot Monacoban, aztán Kanadában, majd Németországban és Olaszországban (a kedvenc versenyhelyszíneimen, a Magyar Nagydíj mellett ami a no.1., de ott már volt szerencsém kint lenni:)))</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">9. Bejárnám egész Európát.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">10. Valami nagyon-nagyon elegáns bárban Parov Stelar zenéjére táncolnék.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">11. Csinálnék egy közös képet Felipe Massával. :D</span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">BEA KÉRDÉSEI</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">1. Minek a hatására kezdtél el blogolni?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Szerettem volna valahová feltölteni ezt a történetet, amit elkezdtem, és úgy döntöttem, hogy blogon publikálom.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">2. Mi a legnagyobb álmod?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Hogy kiadják egy írásomat és sokan elolvassák :)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">3. Mikor voltál a legboldogabb eddig?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Nagyon sokszor voltam már nagyon boldog életemben, szóval nem tudnék egyet kiválasztani.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">4. Milyen hobbijaid vannak?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Írás, zene hallgatás (ha ez annak minősül :D), olvasás, táncszőnyegezés, semmi nagyon érdekes.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">5. Mik a kedvenc blogjaid? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Húú, hát sok van. <a href="http://finalmasquerade07.blogspot.hu/">Dorka</a> blogja, <a href="http://www.utolsoigeret.blogspot.hu/">Zsömi</a>é, például, és a kedves díj-adó <a href="http://booksandwrite.blogspot.hu/">BeataJuliett</a>-é. De tényleg rengeteg van.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">6. Hogyan kapcsolódsz ki? Mivel töltöd a szabadidődet?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Kb. az, mint a hobbi, meg a családommal, barátaimmal vagyok.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">7. Szeretsz olvasni, és ha igen, miket?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Igen nagyon, mindenfélét, odavagyok a drámákért és mindenféle szomorúdepis hangulatú könyvekért, de ugyanúgy a könnyed, (tényleg) vicces írásokért is.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">8. Ha lenne egy kívánságod, mi lenne azaz egy?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Írásom kiadva? :)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">9. Mi lenne a könyved címe, ha kiadnák?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Egyik regényötletemhez kapcsolódva: A Tóth Árpád sétány</span></div>
</div>
</div>
Dorililienhttp://www.blogger.com/profile/00154733177851499336noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-486531545984586147.post-65489191412620217622014-09-02T19:09:00.001+02:002014-09-02T19:13:44.752+02:001. fejezet/2<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Sziasztok!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Meghoztam az új részt! (pedig megfogadtam, hogy nem kezdem így egyik bejegyzésemet sem)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Próbálok majd kb ilyen sűrűn hozni részeket, én négy-öt napra gondoltam, aztán majd később lehet kialakul valami fix időpont, hogy pl. minden szerdán. Az egyetem jövőhéttől kezdődik nekem, szóval valószínűleg nem lesz túl sok időm.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Köszönöm szépen, hogy ennyien írtatok! :D Nem is számítottam rá, de rettentesennagyon örülök, kérlek majd írjatok ehhez is, mert nagyon érdekel a vélményetek. :)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Annyi kérdésem lenne még, hogy a nyáron voltam a Magyar Nagydíjon és vannak nagyonjó kis kalandjaim onnan, szívesen írnék egy beszámolót, érdekelne titeket?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Na, de ennyit a fölösleges szövegelésből, itt a rééész! :D</span></div>
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="180" src="//www.youtube.com/embed/nhO0mz5NF2Q" width="280"></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Nem tudom kihallatszott-e
a sikításom a cukrászdába, de a mosdóban lévők valószínűleg eléggé megrémültek
tőle. El sem merem képzelni, mit gondolhattak rólam: egy lány aki a WC-ben sikítozik.
És ugrál. Nem viccelek. Martinnak igaza volt, hogy beküldött a mosdóba. Tényleg
valamiféle önkívületi állapotba kerültem, és a gondolataimban egymást követték
a <i>NEM-HISZEM-EL-ILYEN-NINCS </i>és a <i>TE-JÓ-ÉG-MARTIN-A-FORMA-1-BEN-EZT-KOMOLYAN-NEM-HISZEM-EL
</i>mondatok (szavak, gondolatfoszlányok). Abban a pillanatban én voltam a
világ legboldogabb embere, de talán abban a percben és órában is. <i>Martin, az öcsém a Forma-1-ben fog dolgozni!
Martin az öcsém a Forma-1-ben fog dolgozni! Létezik ennél csodásabb,
fantasztikusabb, szédületesebb és szenzációsabb hír? </i>Mindezen gondolataimat az öcsémmel csak egy
artikulátlan ordítás formájában sikerült közölnöm:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- EZ MOST KOMOLY??? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Igen, Réka. Teljesen komoly. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- De…- annyi kérdés kergette egymást a fejemben és nem bírtam választani, melyik
tegyem fel közülük legelőször. Végül úgy döntöttem, mindet egybeolvasztom.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Mi, mikor, miért, meddig, mit kell csinálnod? És mégis hogyan???</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hé – nevetett Martin. – Nyugi. Mindent elmondok. De jobb lenne ezt
személyesen.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Itt vagy Magyarországon?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Igen. Nemrég érkezett meg a gépem. Fél órán belül otthon leszek. Ööö… majd,
ha te is végeztél, gyere…</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Viccelsz? Azonnal indulok.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- És Heni? – kérdezte.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Kit érdekel? – válaszoltam ingerülten. <i>Komolyan
azt hiszi, hogy tovább itt maradok? Martin KOMOLYAN azt hiszi, hogy jobban
érdekelnek a barátnőm jelentéktelen történetei a szomszédjáról, aki a férjét
csalja, mint az, hogy az öcsém a Forma-1-ben fog dolgozni? </i>Mindent tudni
akartam, minden egyes kis részletet, azt, hogy hogyan kapta meg a munkát,
miért, mit fog dolgozni, milyen lehetőségek nyílnak meg majd előtte…</span></div>
<i style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; text-align: justify;">Vajon ő is luxusszállodákban fog lakni? Te
jó ég, és vajon mennyit fog keresni? A Lotus nem tartozik a legtehetősebb
csapatok közé, de azért szerintem még a náluk dolgozó takarítónőknek is minimum
hatszor annyi a fizetése, mint nekem… évente. És vajon hogy fog érinteni engem
mindez? Vajon én is elmehetek egy-két futamra? </i><span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; text-align: justify;">– a gondolatra a szívem
százszor gyorsabban kezdett dobogni. </span><i style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; text-align: justify;">Sohasem
voltam még egy igazi Paddockban!</i><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A gondolataimba belemerülve fel sem tűnt, hogy Martin még mindig vonalban
van, és legalább öt perce egy szót sem szóltam hozzá. És, hogy még mindig a
WC-fülkében vagyok.</span></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">
</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Tíz perc múlva otthon leszek – közöltem gyorsan az öcsémmel és kinyomtam a
telefont. Lekaptam az ajtó akasztójáról a táskámat és kiléptem a fülkéből.
Szerencsére már senki nem volt a mosdóban. Nem igazán akartam szembetalálni
magam azokkal, akik végighallgatták az ömm… produkciómat. Gyorsan kezet mostam,
és egy pillantást vetettem a tükörbe. A hajam kócosan, az arcom kipirult és a
szemem csillog a boldogságtól. Egy kicsit megigazítottam magam, majd kiléptem a
cukrászdába. Megláttam Henit az egyik asztalnál, ahogy vidáman integet nekem én
pedig odasiettem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Rendeltem neked is egy espressot. Sütit kérsz?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Nem akartam húzni az időt. Minden másodperc számított, amíg hazajutok, minden
egyes másodperc, ami távolabb sodort vagy épp közelebb hozott Martinhoz, az
öcsémhez, aki tíz perccel azelőtt jelentette be, hogy itt van Magyarországon és
nem mellesleg a Lotus Forma-1-es csapatában fog dolgozni. Csak tőlem függött,
tőlem és a gyorsaságomtól, hogy mikor tudhatok meg minderről többet… Szóval
csak egyszerűen, lényegre törően. Hogyan is tanultuk töri órán? Lakonikus
beszéd. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem. Figyelj, most nem tudok itt maradni, jó? Kifizetem a kávémat, idd meg te
nyugodtan! – előkaptam a pénztárcámat és egy ötszázast az asztalra ejtettem. –
Bocsi. Szia! – és már indultam is a kijárat felé. Szerintem őstehetség vagyok
ebben a lakonikus dologban. Pedig soha nem is tanultam. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Már az ajtónál jártam, amikor Heni feleszmélt, és utánam kiáltott.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Mégis mi történt?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Először nem akartam semmit válaszolni neki, gondolván épp eléggé lejárattam már
magam ezen a helyen a női WC-s sikongatásommal, talán nem kellene még a
cukrászda nyugalmát is felborítanom azzal, hogy egy fél helységet átordítva
válaszolok neki. Aztán minden mindegy alapon mégis visszaszóltam:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Az öcsém szerelő lett!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- De hát eddig is az volt, nem? – hallottam még a kérdését fél füllel, valahol,
a távolba veszve, de nem foglalkoztam vele. Kiléptem az ajtón, előkotortam a
kocsikulcsot (nem, nincs saját autóm, apa régi Fordját használom), bepattantam
az autóba és már indultam is. Soha sem voltam az utak „királya”, valami vagány,
sokszor közlekedési szabályokat áthágó autós, mindig is a nyugalmat és a
biztonságot tartottam szem előtt. De ezúttal őszintén, tojtam az egészre.
Legalább kettő „pirosba hajló sárgán” (ami egyébként totál piros, de talán még
a rendőröknek be tudod magyarázni, hogy te sárgának láttad) és három zebrán
hajtottam át, fittyet hányva azokra a piros szegélyes, kör alakú táblákra,
amiken 30-as és 40-es szám van. <i>Vajon mit
is jelenthettek…? </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Szerintem hét perc se telt el, de már kapunk előtt álltam, és idegesen doboltam
a csengőn (gondolom a bentiek legnagyobb örömére, mert hát nagyon kellemes az a
<i>BZZZ</i> hang, ami ilyen esetben
folyamatosan újra és újra felhangzik). </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az ajtóban anya hálóinges alakja jelent meg, kezében az elmaradhatatlan reggeli
zöld teával és az <i>Ötödik kerület hírei</i>vel
(csak azért olvasta, mert én ott dolgoztam, de amint kirúgtak – egészen
pontosan négy nappal ezután – beszüntette az előfizetését. Szerintem ő is
megkönnyebbült), és elég furcsán nézett rám.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Réka? Te mit csinálsz itt? Nem Henivel kéne lenned? –szólalt meg álmatag
hangon.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Martin itthon van már? – türelmetlenkedtem az előző kérdését tökéletesen
figyelmen kívül hagyva.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Martin? – anya egyre furcsábban nézett rám, miközben kezében a kulcsát
idegesen lóbálva a kapuhoz sétált.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Igen, fél órája érdekezett a gépe. Szerintem lassan itthon kéne lennie –
magyaráztam tovább.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Martin hazajött? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">És ekkor esett le. Ekkor jöttem rá, hogy Martin egy szót sem szólt anyáéknak
arról, hogy hazajön, a <i>másik </i>dologról
meg pláne nem. A türelmetlenségemmel és a hülye kérdéseimmel pedig Martin jól
eltervezett meglepetését rontottam el… </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ööö igen – válaszoltam, hiszen teljesen értelmetlen lett volna belemenni
bármilyen magyarázkodásba. Mondhattam volna, hogy „nem Martin, Martina!”, de
mivel egy ilyen személyt sem ismerek, aki ráadásul nálunk lakik, valószínűleg
teljesen fölösleges lett volna ilyen szöveggel próbálkoznom. Ezzel csak annyit
értem volna el, hogy anya még az addiginál is hülyébbnek nézett volna.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hogyhogy hazajött? És nekünk miért nem szólt? – kérdezte, és az arcáról egy
kissé a szomorúság tükröződött. Nyilván azt gondolta, Martin elfelejtett neki
szólni vagy annyira nem érdekelte, mi van a szüleivel, hogy még egy telefont
sem ejtett, hogy „Hé Anya három hónap után hazajövök, de mindegy, ne is törődj
vele!”</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ööö igazából ez egy meglepetés lett volna. Csak elrontottam. Figyelj anya,
azért ha majd Martin jön, tegyél már úgy, mint aki meglepődik, jó? –
magyaráztam neki vörös fejjel. Utálom, amikor elpirulok. Bár van olyan ember a
világon, aki szeret elpirulni?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Meglepetés?– húzta fel a szemöldökét anya. Szegény, meg is értettem.
Megjelenek reggel a kapujukban azzal, hogy Martin hazajön, ő pedig erről nem
tud. Aztán hasonló idegbeteg stílusban közlöm vele, hogy igazából ez egy
meglepetés és lepődjön már meg, amikor hazaérkezik. Anyának ez sok. Szinte
láttam magamban, hogy az aggódási szintje, akárcsak egy hőmérőben a higany a
nagy melegben feljebb és feljebb emelkedik. És ez máskor is igen gyakran előfordult.
Mondhatnám úgy is, anyának napi programja az aggódás. De tudom, hogy csak
azért, mert nagyon szeret minket.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- És miért jön vissza? – kérdezte aztán anya. </span></div>
<i style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; text-align: justify;">Na, nem, ezt már nem szúrhatom el </i><span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; text-align: justify;">–
futott végig az agyamon. </span><i style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; text-align: justify;">Bármennyire is
szeretném, akarom, megőrülök érte, hogy elmeséljem anyának, elmeséljem az egész
világnak, hogy Martin szerelő lett a Lotus Forma-1-es csapatánál, NEM TEHETEM
MEG. Elég volt azt elárulnom, hogy hazajön, ezt már nem fogom. Nem. </i><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hát ööö, Martin ööö… nem tudom.</span></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">
</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Na, igen, említettem már, hogy nem tudok hazudni?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ugye nincs valami baj? –Már megint az Aggodalom. Azért, hogy jól vagyunk-e,
hogy nem vagyunk-e pénzhiányban, hogy eszünk-e eleget, hogy nem eszünk-e túl
sokat, hogy eleget pihenünk-e.</span></div>
<i style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; text-align: justify;">Vagy azért, hogy nem rúgtak-e minket ki
éppen a Formula Renault 3.5 Series Carlin csapatától.</i><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem nincs gond, mármint ööö biztos nincs semmi, mert beszéltem Ma…</span></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">
</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Beszéltél vele és nem mondta miért jön? – vágott közbe. Pontosabban, nem, nem
vágott közbe, hanem én hallgattam el. Féltem, hogy elárulom a Titkot. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem – válaszoltam kurtán. Minél rövidebb a válasz, annál kisebb az esély,
hogy elszóljam magam. <i>Nem. </i>Szerintem
ez még hihetően is hangzott. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hát ez furcsa – csóválta a fejét anya. – Martin azelőtt sosem volt ilyen
titkolózós. Veled főleg nem!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Biztos engem is meg akar lepni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Anya továbbra is kétkedve nézett rám. Elfordította a kulcsot a zárban,
kinyitotta a kaput én pedig beléptem a kertbe. Az egyik formára vágott bokorsor
mögül apa szitkozódása hallatszott.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hogy ez a… hogy a francba került ide ez a vas? Anna, te tetted ide ezt a
vasat? Mondtam már, hogy ne dobálj ki mindent a pincelejáró elé, ami nem kell!
Most is majdnem elestem benne, nézd! Egyáltalán mi ez? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- A régi pedálod, és te tetted oda, amikor szerelted a biciklidet – válaszolta
anya oda sem pillantva. Apa gyakran felejti el, mit tett pár nappal vagy órával
azelőtt. Vagy az azt megelőző másodpercben. Anya pedig, mint az összeszedett és
higgadt házastársa ott van, hogy emlékeztesse őt ezekre a dolgokra. Mert annak
ellenére, hogy a napja ötven százalékát átaggódja, mindig tud koncentrálni a fontos
dolgokra, és igazán a kezében tartja a háztartást, a munkahelyén a dolgokat, na
meg persze apát. Én kettejük közül inkább apára ütök, bár közel sem vagyok annyira
szétszórt, mint ő. Viszont a nagy számat és a temperamentumosságomat anyától
örököltem. Martin egyikükre sem hasonlít. Nagyon céltudatos és kitartó, viszont
egyben laza is, nem fúj fel semmit, nem törik össze a kudarcok, hanem inkább
tanul belőlük és még erősebb lesz. És a család többi tagjával ellentétben nem a
nagy érzelemkinyilvánítások embere. – Te tudtad, hogy Martin hazajön?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Martin? Most? Nekem aztán egy szót sem szólt – dobta le a kezében lévő
kipufogócsövet, vagy valami hasonlót, és csodálkozva nézett ránk.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ööö meg akart lepni titeket – magyaráztam apának is idegesen.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Meglepetés?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Aha, úgyhogy majd lepődj meg. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- És miért jön haza? Csak nincs valami gond?</span></div>
<i style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; text-align: justify;">Neee, már ő is kezdi! Bár én beszélek,
aki azt hitte Martin bejelentése előtt, hogy meghalt valaki…</i><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nincs. Beszéltem vele, és azt mondta, hogy nincs gond – meglepően
könnyedén sikerült ezt a választ kimondanom. Bár, igazából ebben nem is volt
hazugság. Csak az igazság elhallgatása, de legalább azt elég ügyesen. Nálam már
ez is haladás. Csak attól rettegtem, hogy valami olyan keresztkérdést tesznek
fel nekem, amire hirtelen kétségbeesésemben nem tudok mit válaszolni, és kitör
belőlem az igazság. Így is, mint valami iszonyú migrén szorította belülről a
fejemet az egész, és csak attól könnyebbült volna meg igazán, ha végre
kimondom, hogy <i>TUDOM, MI VAN MARTINNAL, A
VILÁG LEGLESLEGJOBB DOLGA TÖRTÉNT VELE, UGYANIS SZERLŐI ÁLLÁST KAPOTT A LOTUS
FORMA-1-ES CSAPATÁNÁL ÉS A NŐVÉRÉT EZZEL A LEGBOLDOGABB EMBERRÉ TETTE! </i>De
ezt nyilván nem lehetett. El kellett viselnem a fejfájást, amíg Martin haza nem
ért.</span></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">
</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ez körülbelül húsz perccel később történt meg (nem szeretném taglalni, milyen
nehéz volt a szüleimmel fesztelen beszélgetést folytatnom például a
munkahelyemről meg az időjárásról ez idő alatt). Gyalog jött a villamostól,
kezében mindössze egy bőröndöt fogott, arra hajtotta rá a kabátját, Egyszerű
farmert viselt, a kedvenc piros Levi’s pólójával és fehér tornacipővel. Lazán a
házunk felé sétált, kezében ezeréves Nokiáját nyomogatva, és cseppet sem hasonlított
egy friss Lotus szerelőre. Inkább egy gólyatáborból hazaérkező elsőéves
egyetemista látványát keltette, ahogy ott állt ott a kapunkban. Az
arckifejezése a hétköznapi ember számára teljesen átlagosnak tűnhetett, én
viszont a nővére vagyok, és szája szegletében azonnal sikerült megismernem a
hamisítatlan Martin-félmosolyt. Azt a mosolyt, amelyet csak nagyon kivételes
alkalmakkor láthattunk az arcán. Igazán boldog alkalmakkor, és ez is az volt. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Anya és apa éppen háttal álltak és valami eltűnt fokhagymaprésről (?)
vitatkoztak, amikor az öcsém észrevett minket a kapuból. Ahogy összetalálkozott
a pillantásunk rám mosolygott és integetett nekem. Próbáltam „válaszképp” a
legvisszafogottabb mosolyomat elővenni, de persze legszívesebben odarohantam
volna hozzá és a nyakába ugrottam volna valamilyen <i>MARTIN, TE VAGY A VILÁG LEGJOBB TESTVÉRE! </i>sikítás kíséretében. De
visszafogtam magam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Meglepetés! – kiáltott fel hirtelen Martin, mire apáék abbahagyták a
vitájukat és odakapták a fejüket. Tíz másodperc hatásszünet után végül anya
megszólalt:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Martin! Kisfiam! Hazajöttél? – csapta össze a két kezét. Egészen jól
játszotta a meglepődött anyukát, akinek a lánya még <i>véletlenül sem</i> szólt arról, hogy a fia hazajön Londonból. De
tényleg. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Na, végre már hogy ittva… úgy értem, ez tényleg meglepetés! – javította ki
apa gyorsan magát miután <i>igazán </i>csúnyán
néztem rá. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Martin láthatólag semmit nem vett észre anyáék megjátszott meglepődöttségén.
Csak nevetve ennyit mondott:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Iiigen. És hatalmas hírem van!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Miért nem szóltál, hogy jössz? – szegezte neki a kérdést anya, miközben a
kapuhoz sietett és kinyitotta neki.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hát… a meglepetést akartam. És a meglepetés lényege az, hogy nem mondok el
előre bizonyos dolgokat – lépett be Martin a kertbe, majd odajött hozzánk majd
mindhármunkat megpuszilt. A bőröndjét
lerakta az egyik járdaszegélyt díszítő kőre. Az elülső cipzáros zsebén
észrevettem egy apró Carlin-emblémát, alatta <i>Official product </i>felirattal. <i>Úgy
érzem, Martinnak erre már többet nem lesz szüksége. </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Örülök, hogy hazajöttél fiam – veregette meg apa is Martin vállát. – Tudom,
hogy nagyon sok volt a dolgod annál a Carlen csapatnál és azért nem jöttél
sűrűbben. De most már vége a szezonnak, ugye, és többet leszel velünk?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Carlin – javította ki Martin. – És igazából, nincs vége még… ezzel
kapcsolatban szeretnék nektek valamit mondani. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Te jó ég, kisfiam, ugye nem rúgtak ki téged?! – kezdte a sopánkodást anya. Egyszerűen
ÉREZTEM, hogy ezt fogja<i> </i>gondolni. <i>Hatalmas hír, és Martin hazajön a szezon
vége előtt? Hát biztosan kirúgták!</i> De kérdem én, mi ebben a <i>hatalmas</i>?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Tulajdonképpen igen, de…</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Tudtam! – kiáltott fel anya. – Nagyon nem tetszett nekem ez a dolog, hogy
szezon közben hazajössz. De mégis miért? Hiszen annyira tehetséges vagy! Vakok
ezek ott a csapatnál? Csak nem valami pénzügyi ok áll a háttérben? Nem bírnak
esetleg már ennyi szerelőt foglalkoztatni? Hát miért pont téged kellett
elbocsájtaniuk?! Ez egyszerűen nevetséges! Mindegy, ne is törődj vele! Találsz
te máshol is állást, akkor is, ha nem az autóversenyzésben… </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- …igazság szerint már találtam is – vágott közbe Martin.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Igen? – húzta fel a szemöldökét anya. – És hol?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hát ezt akartam nektek elmesélni… illetve Réka már tud is róla – mosolygott
rám Martin.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Te tudod miért jött haza Martin és nem mondtad el nekünk? – fordult felém
anya… hát nem mondanám, hogy támadólag, de… de igen, támadólag. Nem igazán
értettem miért. Martin dolga, hogy bejelentse a saját szüleinek a nagy hírt. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ööö… csak nem akartam tovább rontani a meglepetést – magyaráztam tehát
zavartan.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Tovább? – kérdezte Martin.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ööö – jöttem még nagyobb zavarba. Martin sokat cikizett a nagy szám miatt, és
ezzel az elszólásommal egy újabb okot adtam neki, amin majd röhöghet az
elkövetkező két hónapban. – Hát, igazából elmondtam anyáéknak, hogy hazajössz.
– De nem is mondta Martin, hogy senkinek ne beszéljek róla! Vagy mégis? Mert
akkor valószínűleg nem hallottam. A saját sikítozásomtól.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hihetetlen vagy – nevetett Martin. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Tudom. De nem térnénk az ööö… tárgyra esetleg?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Pontosan! Most már tudni szeretném mi ez az egész! – mondta anya, majd az
addig hallgató apa is megszólalt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Én is. Martin fiam, jó lenne, ha nem húznál tovább minket, mert nagyon
aggódunk. Ugye nem valami feketemelót vállaltál, hogy ennyire titkolod előlünk?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">Neee.</i></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nyugi apa, semmi ilyesmiről nincs szó – rázta a fejét Martin. – Tudjátok,
hogy kivel fog 2011-ben szerződésre lépni a Lotus Forma-1-es csapata?</span></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">
</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem – rázta a fejét apa. – De nyilván <i>ő
</i>tudja – bökött a hüvelykujjával felém. – De hogy jön ez az egész ide? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Csak úgy, hogy ez a csapat a Renault – folytatta Martin. – És, mint tudjátok
én eddig a World Series by Renault versenysorozatban dolgoztam. Az ezekben a
szériákban dolgozónak pedig viszonylag egyszerű valamilyen profibb csapathoz
kerülni a GP3-ban, a GP2-ben vagy akár… - és itt egy kicsit hatásszünetet
tartott -… a Forma-1-ben.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">A szüleimnek nem nagyon esett le a dolog, pedig Martin kitűnően körbeírta,
mintha csak valami első osztályos olvasásértési feladatlap szövege lett volna. </span><i style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">Milyen munkát kapott Martin? a, szakács lett
a helyi francia étteremben b, elnök lett az uruguayi magyar kisebbségi
önkormányzatnál c, szerelő lett a Lotus Forma-1-es csapatánál</i></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Fiam, beszélj már magyarul! Mi ez a GP2 meg GP3? És mégis hogy jön ehhez a
Lotus?</span></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">
</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Na, igen, a laikusok. Nekik aztán lehet beszélni. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Az van – húzta tovább martin, mielőtt ténylegesen kimondta volna, hogy a c,
válasz a helyes –, hogy állást kaptam a Lotus GP Forma-1-es csapatánál, mint szerelő.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Nem igazán tudnám milyen szóval illetni az ezt követő egy-másfél percet. <i>Dermedt csend? </i>Azt hiszem, ez nem igazán
tükrözné a valóságot, tekintettel arra, hogy ezt a kifejezést inkább negatív
értelemben használjuk. Talán <i>döbbent</i>?
Döbbentnek döbbentek voltak, csak ez talán túl enyhe kifejezés. Ugyanis ők nem
csak szimplán elcsodálkoztak a dolgon, vagy váratlanul érte őket a hír. Hanem
teljesen és totálisan lefagytak, úgy, hogyha rájuk néztem, olyan érzésem volt,
mintha egy fotó lenne előttem. Anya tágra nyílt szemmel bámult Martinra, apa pedig
igen zavarodott tekintettel meredt maga elé, kezében Martin bőröndjének a
fogóját markolászva. Annak ellenére, hogy számukra a Forma-1 fele annyit sem
jelent, mint nekem (igazából nekik semmit sem jelent), eléggé felkavarta őket
ez a hír. Pedig komolyan, nem számítottam rá! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Kisfiam… a… a Forma-1-ben? A Forma-1-ben fogsz dolgozni? – törte meg anya a
csendet dadogva, határozatlanul.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Martin mosolyogva bólintott egy aprót.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ez aztán nem semmi! – kiáltott fel hirtelen apa. – Az én fiam! Híres lesz!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hát, azért ez nem így van… - javította ki apát Martin. – A csapatok szerelői
azért nem túl híresek. Vagyis egyáltalán nem azok, még a nagyobb csapatoknál
sem. Maximum akkor, ha valamilyen magasabb posztba kerülnek, mint egy pilóta
csapatmérnöke, vagy az autó főtervezője. De én ööö… csak egy mezei szerelő
leszek. Az egyetlen dolog, ami érdekes lesz bennem, hogy Lotus csapategyenruhát
viselek majd.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hát ez PONT elég érdekes! – vágtam közbe. Emlékeimben felvillant egy kép,
amikor a Magyar Nagydíj idején szállodázni voltunk a <i>Kempski</i>nél, milyen élvezettel néztük, ahogyan a csapatok szerelői
ki-be járkálnak az ajtón. Érdekes alakjai voltak a budapesti éjszakának és
mindenkinek a kíváncsiságát felkeltették. Csak éppen a nevüket nem ismerte
senki. Érdekes volt belegondolni, hogy ebben az egész Forma-1-es világban nekik
van az egyik legnagyobb szerepük (hiszen ha nincs szerelő, nincs ember, aki
összerakja az autót, akkor verseny sincs…), és mégis a pilótákat körbevevő
siker és csillogás eltereli az emberek figyelmét az ő fontosságukról.
Névtelenségbe burkolózhatnak, pedig valójában több figyelmet érdemelnek, annál,
hogy <i>jé, ott egy ember a McLarenből,
Button csapatából</i>. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy a
pilótákat túlbecsülik és túl sok figyelmet szentelnek nekik, mert ez hülyeség,
hiszen nyilvánvalóan a Forma-1-nek ők vannak a középpontjában. Csak egyszerűen
az autóversenyzés „mozgatórugóinak” is kijárhatna a nagyobb hírnév. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Mint például majd Martinnak.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ez komolyan… hihetetlen! – hüledezett továbbra is anya. – Az én fiam… a
Forma-1-ben! Lehet, hogy meg volt a haszna annak, hogy minden szabad
pillanatotokban azzal foglalkoztatok?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ez nem teljesen volt igaz. Martin ugyanis sohasem volt olyan rajongója a
sportnak, mint én – sokkal inkább az egész technikai része érdekelte, mint az
eredmények, a pilóták és az életük, vagy az izgulás körömlerágásig valamelyik
versenyzőért. Az sem keserítette el igazán, ha egy-egy futamot ki kellett
hagynia, míg én tizenkét évesen a balatoni nyaralásunkon is képes voltam a fürdőzés
helyett a Forma-1-et választani. Akkor is, ha a szobánkban nem volt TV, és a
portás sajtszagú fülkéjében kényszerültem megnézni harmincöt fokban, és
emellett még a portás <i>Hogy érdekelhet egy
lányt ennyire a Forma-1? -</i>kérdéseit is el kellett viselnem. Pontosabban, csak ezt az egyetlen kérdést, de
ezt minimum ötpercenként feltette. Egyébként volt olyan, hogy családi
kirándulást, összejövetelt is kihagytam miatta, és még egy esküvő után is
felkeltem az Ausztrál Nagydíjra. Ja, és az ötéves gimnáziumi osztálytalálkozónkra
sem mentem el, hasonló okokból (bár abban az is erősen közrejátszott, hogy ki
nem állhattam az osztályomat). Martin ilyeneket sohasem tett. Sokszor még
piszkált is egy kicsit a „mániámmal”, egy időben nemes egyszerűséggel
Forma-1-nek meg Schumachernek hívott és direkt motorhangokat adott ki, amikor
megjelentem, vagy éppen tanultam. Persze azért normál esetben ő is velem nézte
a futamokat, és szurkolt, de közel sem akkora hévvel, mint én. Tehát rá igazán
nem vonatkozott ez a „minden szabad pillanatotokban azzal foglalkoztok dolog”.
És igazából rám sem, mert nem minden szabad pillanatomban a Forma-1-el
foglalkozom. Csak minden másodikban. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hát… azt hiszem igen. A kemény tanulásnak meg pláne – mosolygott továbbra is
Martin.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Akkor minden egyes futamon ott leszel? Kíséred a csapatot és szereled az
autót? – kérdezte apa.</span></div>
<span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; text-align: justify;">- Ott leszek, igen. Ott leszünk – válaszolta Martin, én pedig megrökönyödtem
egy pillanatra. </span><i style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; text-align: justify;">Leszünk?</i><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Úgy érted, te és a csapat?</span></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">
</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem. Úgy értem, én és még valaki. A csapat ugyanis felajánlotta, hogy minden
futamra utazhat velem még egy személy, akinek helye lesz a Paddockban, vagy
minimum a Paddock Clubban. Velem jöhet a pályára, a VIP bulikra, a PR
eseményekre… és biztosítanak neki helyet a szállodában is. De, igazából még nem
döntöttem, kit vigyek el…</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ekkor történt meg a második alkalom. A második alakalom ezen a napon, amikor
magamból totálisan kifordulva elkezdtem sikítozni, ugrálni, konkrétan Martin
nyakába, olyan erővel, hogyha nem támaszkodik meg a kerítés beton részében,
valószínűleg hátraesik és beveri a fejét. Mindeközben próbáltam a folyamatos
sikítozásomat értelmes mondatokká formálni, mint <i>TE JÓ ÉG </i>és <i>Ugye most csak
viccelsz?</i>, kevés sikerrel. Komolyan, úgy viselkedtem, mint egy ötéves,
ráadásul már másodszorra! A különbség csak az volt, hogy itt nem voltak olyan
sokan, mint a cukrászdában, ja meg, hogy nem volt mézeskalács-szag. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Persze, számítottam rá, hogy esetleg majd néha-néha Martinnal tarthatok a
futamokra. Na de hogy MINDEGYIKEN OTT LEHETEK? Ez a legmerészebb álmaimat is
túlszárnyalta. Ez nagyon közhelyes és béna, de így van. Martin olyan munkát
kapott, amellyel nem csak a saját, de az én álmaimat is meg tudja valósítani.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hé – állított le Martin mosolyogva. – Azt mondtam, még nem döntöttem el, kit
viszek magammal.</span></div>
<span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; text-align: justify;">Óóó persze. Ezt egy pillanatig sem hittem el, tudtam, hogy csak engem akar vele
húzni. </span><i style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; text-align: justify;">Mert hát ki a jó eget vinne
magával, ha nem engem? Anyát vagy apát? Ők körülbelül annyit értenek a
Forma-1-hez, mint én a tőzsdejoghoz. Örülök, hogy legalább tudják, hogy a
Forma-1 autóverseny és nem egy főzőműsor Miguel Maestre-vel, anya kedvenc
szakácsával a TV paprikán. Martin legjobb haverja, Gábor? A hamarosan
születendő gyereke mellett nem valószínű, hogy ideje lesz Forma-1-es
világkörüli utazásokra. Vagy a másik barátja, Attila? Ő két hónappal ezelőtt
ment ki Angliába, a „jobb élet reményében”. Hát, a Mc Donald’s-ban lett
„Segíthetek Attila”, de legalább örül, hogy van munkája és lakása, valószínűleg
esze ágában sem lenne otthagyni az egészet. Barátnője nincs az öcsémnek,
legalábbis senki komoly, akit egy évre magával vinne bárhova is. Hát ki más
maradhatna, mint a Forma-1-mániás nővére?</i><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az eszmefuttatásomat röviden összefoglalva Martinnal is közöltem, mire ő
hangosan felnevetett.</span></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">
</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ez jogos. De az is lehet, hogy nem viszek magammal senkit.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Te? Egyedül? – böktem meg a mutatóujjammal. – Soha! Kell melléd egy vérbeli
rajongó, mert még a végén Tony Fernandest sem ismered meg! Trullit meg
összekevered Kovalainennel! Egyébként meg panaszkodtál nekem eleget, amíg a Carlinnál
dolgoztál, hogy meeennyire unatkozol – nyomtam meg - Martint gúnyosan utánozva -
az „e” betűt –, és hogy hiányzik valaki ismerős ember, valami szórakoztató
társaság, mert a csapatnál mindenki faarc, és csak a munkájukkal vannak
elfoglalva. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Oké, igazad van – bólogatott elismerően Martin, amiért ennyi érvet tudtam
felhozni a vele utazásom mellett. – Jössz velem és nem hagysz engem elveszni a
Forma-1 világában… - azt hiszem ezt a mondatát némileg gúnyosnak szánta, pedig <i>én </i>tényleg jobban ismerem ezt a világot,
mint ő. Persze Martin is tud róla sok mindent, és fel is tudja magát találni,
ha a helyzet úgy hozza, de sosem árt mellé egy biztos tudással rendelkező társ.
Aki megmondja neki, hogy Norbert Haug nem a Mercedes takarítószemélyzetének a
tagja. – Én pedig cserébe olyan életet kínálok neked, amilyet mindig is
szerettél volna. Hacsak egy évig is, egyelőre. Szerintem kezdhet rettegni a Paddock…
</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">És, valóban kezdhet, mivel vele utaztam. Őszintén, volt bennem egy kis
bűntudat, amiért mindent itthon hagyok, és csak úgy lelépek, hogy egy éven
keresztül az élvezeteknek éljek – semmi munka vagy kötelezettség, csak lazulás
és Forma-1. De a szüleim szerint „olyan fiatal vagyok még, ennyi kijár nekem,
hogy világot lássak”. Persze azért ahhoz ragaszkodtam, hogy beszálljak a
költségekbe – ami egy ilyen luxusszériához képest nem is olyan magas, hiszen a
csapat a nagy részét fizeti. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ezek tekintetében azt hiszem érthető, miért mondom azt, hogy én vagyok a
legszerencsésebb ember a világon, amiért ilyen öcsém van. De tényleg. Martin
amellett, hogy hihetetlenül okos és talpraesett, nagyon jóindulatú és igazán
önzetlen. Semmit, de tényleg semmit nem vár el tőlem ezért az egészért cserébe
(ha azt, hogy a gonoszkodó megjegyzéseit el kell viselnem nem számítom viszonzásnak).
Komolyabb, jobb testvért nem is kívánhatnék magamnak.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Bár, azt azért tudnám értékelni, ha egy kicsit lassabban menne. Szeretnék
egészben odaérni a <i>Crown Promenade Hotelbe</i>…</span><o:p></o:p></div>
</div>
Dorililienhttp://www.blogger.com/profile/00154733177851499336noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-486531545984586147.post-23694455865066244312014-08-27T18:40:00.000+02:002014-08-27T18:42:50.535+02:001. fejezet /1<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0RThMbzcYNnW8J5OYYYaKz4jFUpCv4_M8Q9D14plFVJpwErBmm04puAoq6ySHRe6HfEV47Ve-D_yvclndOJSDtGiqbHIavVKa4cMnRMIIhn6MU5Xhsgjh7wyjK7L04NTY4ZsEbgfysv6p/s1600/1fejezet.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0RThMbzcYNnW8J5OYYYaKz4jFUpCv4_M8Q9D14plFVJpwErBmm04puAoq6ySHRe6HfEV47Ve-D_yvclndOJSDtGiqbHIavVKa4cMnRMIIhn6MU5Xhsgjh7wyjK7L04NTY4ZsEbgfysv6p/s1600/1fejezet.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Áh,
így szép az élet! – dőltem hátra elégedetten miközben a mellettem szinte
elsüvítő (na, igen, az öcsém nem éppen a kíméletes vezetési stílusáról híres)
ausztrál tájat szemlélem. Érdekes, hiszen az autópályáról nézve akár
Magyarországon is lehetnénk, a környék pont olyan egyhangúan sík és zöld, a
sofőrök pont olyan pofátlanok, mint otthon, és ugyanúgy a fenekedben autóznak,
majd kielőznek, csak azért, hogy utána tíz méterrel előtted olyan tempóban
haladjanak, mint te. Persze, tudom, hogy ez Ausztrália, egy ország a földgolyó
másik felén, és valószínűleg ez okozza azt a furcsa, izgatott érzést a
gyomromban. Az idegen földrész varázsa. És nem csak azért, mert mindig is meg
akartam tudni, milyen érzés fejjel lefelé sétálni a bolygónkon (én megmondom,
totális csalódás, mert teljesen olyan, mint északon).<br />
- Na, persze, szép élet, mi? – nevetett fel Martin. – Kirúgtak a munkahelyed…
pardon munkahelyeidről, most pedig jössz és feléled az öcséd pénzét?<br />
Ez valószínűleg sértőnek hangzott, de egy pillanatig sem vettem a szívemre.
Martinnal már kiskorunk óta, állandóan piszkáljuk egymást, és ez is csak a szokásos
csipkelődéseink egyike. <br />
- Hát, ha már te képtelen vagy elkölteni, mert „nincs rá időd a munkád miatt” –
mondtam a macskakörmöket a levegőbe mutogatva – itt vagyok én, hogy segítsek!<br />
- Aha, és szerinted, ha nem dolgozom, honnan lesz az a sok pénz? Bár erről
beszélhetek egy olyan embernek, akit már a hetedik munkahelyéről rúgtak ki. <br />
- Nana! – ellenkeztem. – Csak hat volt! Ennyi munkahelye bármelyik normális
embernek lehet.<br />
- Azt mondtad, normális ember? – húzott tovább Martin, miközben rutinos
mozdulattal kikerült egy a pályára tévedt… valamilyen állatot. Ausztráliában
sok furcsa állat van. – Szerinted hány „normális ember”-t – ezúttal ő mutogatta
a macskakörmöket a levegőbe, ami annak tekintetében, hogy ő vezetett, kissé
meggondolatlan cselekedet volt – rúgtak már ki azért a munkahelyéről, mert
ahelyett, hogy a dolgát végezte volna, az F1 Ladyként elképzelt jövőjét
tervezgette, folyamatosan az F1 Csatornát és egyéb Forma-1-es oldalakat olvasott
– kilenc nyelven?<br />
- A törököket már nem olvasom – ráztam meg a fejem. – Nem megbízhatóak.<br />
- Ó. De azért a képeiket még megnézed.<br />
- De csak azokat.<br />
Egymásra pillantottunk, és szinte egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.<br />
- Nem vagy semmi csaj, te Réka! Neked kéne a helyemen dolgoznod. Lelkesebb vagy
mint Bernie Ecclestone! <br />
Na, igen, Martin munkája. Azt hiszem erről szólnom kéne pár szót, hiszen ha <i>Martin és a munkája </i>nélkül valószínűleg
most nem az ausztrál 43-as autópályán kocsikáznék Melbourne egyik luxusszállodája
felé, hogy a hétvégét a<i> Melbourne Grand
Prix Circuit</i>en (ismertebb nevén <i>Albert
Park</i>) töltsem, hanem mondjuk otthon punnyadnék a TV előtt, kezemben a
laptoppal és felváltva nézegetném a Forma-1-es portálokat és írnék depressziós feljegyzéseket
arról, miért nem lehetek én is kint a pályán. Így viszont, <i>Martinnak és a munkájának </i>hála tizenkilenc helyszínen kilenc
hónapot életem legnagyobb szerelmével, a Forma-1-el tölthetek, ami igen,
pontosan azt jelenti, hogy az idei szezon összes, ismétlem, összes futamát
ÉLŐBEN LÁTHATOM. És azt hiszem így, hogy a Forma-1 őrült világa ennyire közel
került hozzám, talán arra is lesz esélyem, hogy a legnagyobb álmomat, amelyet
valaha dédelgettem sikerüljön valóra váltanom. Rajtam aztán biztos nem fog
múlni! <br />
És mindent <i>Martinnak és a munkájának </i>köszönhetek.
Az öcsémet már egészen kiskora óta rettenetesen érdekelte mindenféle elektromos
kütyü, berendezés, belső szerkezete. Mániákusan vonzódott mindenhez, amit meg
lehet bütykölni, szét lehet szedni és elég bonyolultnak néz ki ahhoz, hogy az
összerakásához minimum műszaki zseninek kelljen lenni. Igen, az elején valóban
csak a művelet „szétszedés” része ment, később aztán megtanulta egyszerűbb
dolgokat, mint karóra, távirányító, zsebrádió össze is rakni. Akárhányszor jött
hozzánk egy szerelő, lehetett ez tévé, mosógép, bojler vagy gáztűzhelyszerelő
is, neki édes mindegy volt, csak szereljen, mindig megfigyelte, hogyan
dolgozik, pontosan mit csinál, sőt ha a szerelő együttműködő volt és
megengedte, még be is segített nekik egy-egy kisebb munkában. A képességeit odáig
fejlesztette, hogy tíz (!) éves korára már sikerült neki egyedül megjavítani a
tévénket húsz perc alatt, amikor azzal egy áltagos szerelő órákon át bíbelődött
volna. Persze az iskolában és a versenyeken is hozta az eredményeket, előbb
csak matekból majd fizikából is megyei és országos versenyeket nyert és
nyolcadikos korában megkapta a Jedlik Ányos kitüntetést, ami elméletileg a
legnagyobb díj, amit egy ilyen korú gyerek megkaphat. Elméletileg, de egyébként
lövésem sincs róla, szóval bármit elhitethettek volna velem.<br />
Természetesen kérdés sem fért hozzá, hogy egy műszaki középiskolában folytatja
a tanulmányait, ahol a „sikerszériája” csak tovább folytatódott: egyre
komolyabb és komolyabb versenyeket nyert, hol csapatban, hol egyénileg, hol
országos, hogy nemzetközi versenyeken, egyszerűen verhetetlen volt. Tizenhat
éves volt, amikor a Magyar Nemzeti Autósport Szervezet egy versenyt írt ki
középiskolások számára. Igazából csak tizenhét és tizennyolc évesek indulhattak
volna rajta, de „rendkívüli tanulmányi eredményeire tekintettel” Martint is
engedték nevezni. Háromfordulós verseny volt (városi, megyei, országos), ahol a
versenyzőknek a matek és fizika feladatok megoldása mellett mindenféle
autósporttal és azok eredményeivel kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuk
(a Forma-1-es eredményekkel kapcsolatban sokat tréningeztem őt én is). Martin
eljutott az országos fordulóba, ahol három napon keresztül még az eddiginél is
több feladatot kellett megoldania, de már nem csak elméleti, hanem gyakorlati
szinten is. Nagyon akarta a fődíjat, hiszen sokkal hatalmasabb volt, mint addig
bármelyik versenyének jutalma: a győztes a Magyar Nagydíj csütörtöki napján megnézhette
a McLaren csapat motorhome-ját, bepillantást nyerhetett a szerelők munkájába és
találkozhatott a pilótákkal is. Na, igen, azt hiszem, mostmár érthető, miért
akarta Martin ezt az egészet, és világos az is, hogy ki volt, aki a háttérből
hajtotta őt, ugyanis a szerencsés nyertes vihetett még valakit magával a
„motorhome-látogatásra” és azt hiszem, Martin nagyon szívesen elvitte volna a
nővérét… De sajnos nem ő nyert. Csak harmadik lett a versenyen, így csak kevés pénzzel
és egy McLarenes csapatpólóval és sapkával vigasztalódhatott. Én megmondom, nem
nagyon szárította fel a könnyeit, az enyémet meg főleg nem. Viszont valamire
nagyon jó volt ez az egész: a felkészülés és verseny alatt Martin annyira
beleszeretett az autószerelésbe és –tervezésbe, hogy eldöntötte, ebbe az
irányba szeretne továbbhaladni és a jövőben csakis az autókkal szeretne
foglalkozni. Ha ez lehetséges, még keményebben ráfeküdt a fizikára, ráfeküdt az
autótervezésre, ráfeküdt mindenre, aminek a segítéségével közelebb kerülhetett
az ő legnagyobb álmához, ahhoz az egyetemhez, ahol az életét és a további
tanulmányait folytatni akarta. Érettségi előtt be is adta az ösztöndíjkérelmét,
és miután kirázott egy 95%-os emelt fizika és egy 98%-os emelet matek
érettségit a kisujjából, egész nyáron teljes gyomorgörccsel várhatta az
eredményeket. Július 23-a két dolog miatt is emlékezetes marad számunkra:
egyrészt mert akkor rúgtak ki a negyedik munkahelyemről (szerintem ez az, amit
nem kéne annyira emlegetnem a dátummal kapcsolatban), másrészt pedig, mert
akkor érkezett meg a válasz Martin ösztöndíjkérelmére. És elfogadták. Az öcsém
felvételt nyert London egyik legnívósabb egyetemére, a <i>London Universityre </i>(ugye milyen kreatívak ezek az angolok?), ami
végül igazán elindította a Forma-1 felé vezető úton. A nyáron kiköltözött Londonba és az
elkövetkező három évet szinte végig ott is töltötte, csak júliusban volt itthon
pár hetet, meg karácsonykor. Mondanom sem kell, piszkosul hiányzott. Amikor
csak<i> ideje</i> engedte e-maileztünk,
telefonáltunk vagy MSN-eztünk és bármilyen fontos dolog történt az életében,
mindig beszámolt nekem róla. Meg a kevésbé fontos dolgokról is. Akárcsak az
igazi testvérek egymás közt. A szüleim pedig akárcsak az igazi szülők ott
voltak, hogy lehordjanak minket a magas telefonszámláért.<br />
Eközben én épp az ötödik munkahelyemen kezdtem, ahol nem folyt túl feszítetten
munka, legalábbis részemről nem. Mások
lehet, hogy sokat szenvedtek, de engem valahogy nem tudott túlságosan lekötni
az <i>Ötödik kerület </i>újság híreinek
irkálása, ami legtöbbször kimerült az éltanulókkal való unalmas riportok
készítésében, a még unalmasabb tudósításokban a helyi focimeccsekről és a
csatornázás munkálatainak haladásáról készített cikkekben. Semmi érdeklődést
felcsigázó téma. Pedig én ajánlottam a főszerkesztőnek, hogy belevihetnénk
izgalmasabb dolgokat is az újságba - például Forma-1-et - vagy nemcsak a helyi
hírekről írhatnánk, hanem a nagyvilág történéseiről, eseményeiről is - például
a Forma-1-ről. De az újító szellemű ötleteimet egyetlen mondatával a földbe
tiporta, és mivel ő volt a főszerkesztő, ezt el is kellett fogadnom: <i>Réka, ez egy helyi lap, helyi hírekkel. </i>Igen,
a helyi embereket meg a csatornaépítés érdekli... Ezek után érthető, hogy nem
bírtam teljes lelkesedéssel dolgozni a munkahelyemen, annak ellenére, hogy
szeretek írni. Így pedig a legtöbb munkát elsumákoltam, vagy rásóztam valaki
másra, a riportkészítésekre és meccsekre például a szomszédomat küldtem, aki
mivel teljesen belém volt esve, ellenszolgáltatás nélkül, boldogan dalolva
megcsinált nekem mindent. Mindezek mellett pedig úgy tettem, mintha teljes
odaadással dolgoznék és én lennék az újság lelke és legfőbb hajtóereje, és
igazából a munkatársaim lennék azok, akik a lapot hátráltatják a munkájában.
Egyáltalán nem volt nehéz feladat, tekintettel arra, hogy addigra már három éve
játszottam a leglelkesebb munkatársat – az első négy állásom sem tudott
semmilyen érdeklődést ébreszteni bennem – és egészen magas szintre sikerült ezt
a képességemet felfejlesztenem. Mindegyik főnököm bevette. És mindegyik
munkatársam utált miatta. De hát tehettem én róla, hogy egyszerűen nem
inspiráltak a helyi lap unalmas rovatai? Én legalább voltam annyira találékony
és rafinált, hogy kibújjak ezek alól a pocsék munkák alól. Tehetek én róla,
hogy ők túl szerencsétlenek voltak ahhoz, hogy megtegyék azt, amit én? <br />
Na, de térjünk vissza Martinra. Az első nagy bejelentésére a harmadik éve végén
került sor. Akkor történt ugyanis, hogy a Formula Renault 3.5 Series (ami a
World Series by Renault autóverseny-sorozat főversenye) egyik csapatának –
mellesleg az egyik legeredményesebbnek – a Carlinnak a vezetősége „diákszemlét”
tartott az egyetemen, mivel a gárda szerelőhiányban szenvedett és szükségük
volt pár tehetséges emberre. Így akadt meg a szemük Martinon. Az öcsémnek akkor
már csak egy éve volt hátra az egyetemen, így a következő idény kezdetére az
utolsó évét pont sikerült befejeznie, igaz csak úgy, hogy a vizsgáit az egyetem
engedélyével egy hónappal hamarabb letette. A zsebében a szerelői-mérnöki
diplomájával a Carlin csapat újdonsült szerelőjeként azt hiszem a világ
legboldogabb embere lehetett akkor áprilisban. Hát még az idény végén! <br />
A 2010-es évben ugyanis a Forma-1-ben a Team Lotus egy„régi-új” kiscsapatként a
Forma-1-ben is szerencsét próbált. Friss csapatként pedig nemcsak a megfelelő
pilótapárost volt nehéz megtalálniuk, és az új autót megépíteniük, hanem azt a
gárdát is össze kellett állítaniuk, aki azt a bizonyos autót futamról futamra
összerakja és fejleszti. Az első évükben, főleg a pénzhiány miatt nem igazán sikerült
a többi csapattal akárcsak versenyképes kocsit építeniük (és akkor még enyhén
fogalmaztam, az a kocsi inkább GP2-be való volt). Szerették volna a 2011-es
idényre az autót legalább annyira felfejleszteni, hogy a pilótáik
„megismerkedhessenek” végre a Q2-vel is és ne essenek ki minden időmérőn az
első húsz perc után. Az egyik fontos lépésük az ügy érdekében az új
motorszállítóval, a Renault-val való szerződésre lépésük volt (ezután lett a
csapat teljes neve Lotus Renault GP). De ennyi nem volt elég. Mivel a 2010-es
szerelőikkel a vezetőség nem volt maradéktalanul elégedett, így a következő évre
mindenképpen „vérfrissítést” akartak eszközölni. És így került a képbe Martin.<br />
Máig emlékszem arra a napra. Szombat délelőtt volt, én pedig a cukrászdában
ültem, az egyik barátnőmre, Henire és a szokásos hétvégi „kivel mi történt, ki
kivel jött össze” csevegés-vegyes-kávézásunkra várva, amikor megcsörrent a
telefonom. Martin volt az. Meg sem várta, amíg köszönök (igazából ő sem
köszönt), hanem azonnal kérdezett.<br />
- Otthon vagy?<br />
- Nem. Tudod, hogy szombat van. A <i>SweetPie</i>-ban
ülök. – Martin ismerte ezeket a „csajos délelőttjeinket”, amikről csakis a
reggeli Forma-1 kedvéért voltam hajlandó lemondani (igazából nagyon kevés olyan
dolog van, amiről a Forma-1-ért nem mondanék le. Például… most éppen semmi nem
jut eszembe, de talán létezik olyan iszonyatosan szorult és elkeserítő helyzet,
amikor hajlandó lennék rá). Ez volt az egyik állandó dolog az életemben. Martin
pedig valamiért nem emlékezett rá…- Miért? <br />
- Akkor… akkor menj ki a mosdóba, jó?<br />
- Minek? – jött az értetlen kérdés felőlem.<br />
- Nem bízok benned és az ööö hirtelen érzelmeidben. Legalábbis ezzel
kapcsolatban.<br />
Na, most. Mi jut eszébe egy normális embernek egyből egy ilyen válasz hallatán?
Természetesen az, hogy valami rossz dolog történt. Valami nagyon rossz. Amire
én és a hirtelen érzelmeim talán nem tudnának megfelelően reagálni abban a
helyzetben. <i>Meghalt a nagyi. Vagy
balesetet szenvedett. Apa megint védőkesztyű nélkül nyeste a sövényt,
végigvágta a tenyerét és most kórházban van</i>. Bármilyen más szörnyűség, ami
miatt a könnyek visszatarthatatlanul teljes erővel törnének ki belőlem, a
cukrászda közepén.<br />
Ám mielőtt jobban belelovalltam volna magam a képzeletbeli tragédiáim
bármelyikébe, az öcsém, mint aki a gondolataimban olvas, megszólalt:<br />
- Nyugi. Jó hír.<br />
Jó hír? <i>Nyertünk a lottón? </i>Apa sokat
lottózott. Igazából soha még jelentéktelen összeget sem nyertünk, de ő nem adja
fel. Bízik a „tévedhetetlen számérzékében”.<i>
Lehet, hogy most az egyszer tényleg bejött neki? </i>– futott át az agyamon. <i>Hiszen ez fantasztikus! Talán akkor végre vehetek
egy normális méretű lakást! És persze Hungaroring Paddock Club jegyet!
Pontosabban, először jegyet, aztán jöhet a lakás. Sőt. Amint hazaérek,
megrendelem. Lehet egyáltalán már kapni? Előrendelésre biztos. Aztán a lakás.
Kinéztem már egy egész csinosat Budán. Az ára is csinos. Túlságosan. De ha
milliomosok lettünk? Mit számít az?<br />
</i>Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben, miközben beléptem
a női mosdóba. Azonnal megcsapott a mézeskalács émelyítően édes illata, és
ezzel a hamisítatlan karácsonyi hangulat is. Túl izgatott voltam ahhoz, hogy
elgondolkozzam azon, vajon ki az az elvetemült ember, aki mézeskalács illatú
füstölőt tesz WC-be, ráadásul akkor, amikor nincs is karácsony. Egyedül a
„különben is hirtelen érzelmeimet felkavaró” bejelentésre voltam kíváncsi,
amivel Martin még mindig nem állt elő. <br />
- Bent vagy a mosdóban? <br />
- Igen.<br />
- És vannak még bent rajtad kívül mások is? <br />
- Hmmm – néztem körbe. A tükörnél egy fiatal szőke lány a haját fésülte, egy
másik, öregebb nő pedig sminkelt, minimum olyan mennyiségben, mint egy
maszkmester. A fülkék közül egy zárva volt. – Igen.<br />
- Akkor menj be egy fülkébe.<br />
- Martin. Ne szórakoztass már – nevettem fel. Na, jó, ez nem az az igazi „jaj
de vicces voltál Martin” nevetés volt. Hanem a türelmetlen „térjünk már a
lényegre, mert itt esek össze idegességemben” erőltetett röhögés. <br />
- Figyelj, addig nem mondom el. A te érdekedben.<br />
Martin kedvéért megtettem. Lenyomtam a kilincset a hozzám legközelebb lévő
ajtón és beléptem a mosdóba. Ott is mézeskalács-szag volt.<br />
- Esetleg zárjam is le az ajtót? – kérdeztem gúnyos hangsúllyal. <br />
- Hát… lehet. De azt azért nem muszáj.<br />
- Oké – sóhajtottam fel. – Bent vagyok a fülkében, ha esetleg attól tartanál,
hogy a bejelentésed hatására valamiféle önkívületi állapotba kerülnék és
letépném a tükröt a falról, meg felborítanám az asztalokat a cukrászdában. Nem
vagyok komplett hülye, jó?<br />
- Nem is ezt mondtam – védekezett.<br />
- Térjünk a lényegre.<br />
- Oké – sóhajtott egyet és utána igazán hosszú szünet következett. Részemről
várakozásteljes, türelmetlen, részéről ideges és tétova szünet. Végül egy újabb
sóhajtás kíséretében belekezdett – Réka, új munkahelyem lesz.<br />
- És ezért zárkóztam be a WC-be? <br />
- Nem. Illetve igen, ezért. Figyelj… az új munkahelyem szintén egy szerelői
állás…<br />
- És? Eddig is az voltál nem? – <i>Talán
valami magasabb poszt? Az rettenetesen menő lenne.</i><br />
- De ez az állás nem a Renault Series Carlin csapatnál van. Hanem a Lotus
Renault GP Forma-1-es csapatánál. Réka, a Forma-1-ben fogok dolgozni.</span></span></div>
Dorililienhttp://www.blogger.com/profile/00154733177851499336noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-486531545984586147.post-27542728870563384382014-08-27T17:51:00.001+02:002014-08-27T17:52:59.162+02:00Bevezetés<span style="text-align: justify;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Sziasztok!</span></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ma már fel is töltöm a bevezető részt, meg valószínűleg az első fejezetet is majd később. Kíváncsi vagyok nagyon a véleményetekre, mindig örülök egy sornak is akár, vagy annyinak hogy szia elolvastalak. :D Ha van időtök/kedvetek írjatok is hozzá kommentet. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ööö nagyjából ennyit szerettem volna írni, ilyen fejezetek előtti kis hozzáfűzött szövegekben soha nem voltam túl jó, legtöbbször ez annyiban fullad ki, hogy "sziasztok hmmmhmhh hoztam új részt! izé sziasztok". </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Szóval jó olvasást! :D </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Dorillilien</span></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjT1qcqF7URF_a-5tIjhRlGrR5PkUWqohlC9-ja5pPmreiJY_p3EeUc0yJX1ItCKzxhrrwr-Oi3_fMZJHcqZSM10dH_f72llhJq5NXcizVPvHcWy2OmmuuIb-A-pD7HZfAPo8j3UdFV74Sk/s1600/bevezeto.PNG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjT1qcqF7URF_a-5tIjhRlGrR5PkUWqohlC9-ja5pPmreiJY_p3EeUc0yJX1ItCKzxhrrwr-Oi3_fMZJHcqZSM10dH_f72llhJq5NXcizVPvHcWy2OmmuuIb-A-pD7HZfAPo8j3UdFV74Sk/s1600/bevezeto.PNG" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ui.: Ja, és a zene! Na, az sose maradhat el, és soha nem kapcsolódik semmilyen összefüggésében se a fejezethez, de nem bírom ki, hogy ne linkeljek valamit hozzá :D Ez épp One Republic, amit nagyon szeretek, szóval valószínűleg még fel fog bukkanni, de előreláthatóan lesz még itt The Doors, Parov Stelar, Marina and the Diamonds, magyar alter, esetenként Velvet Underground, vagy épp amit szeretek. :D</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Na, mostmár tényleg jöjjön a rész!</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="180" src="//www.youtube.com/embed/0OWj0CiM8WU" width="280"></iframe>
</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Tíz éves voltam, amikor
életemben először megnéztem egy Forma-1-es futamot. Na, nem mintha életem első
évtizedét valamiféle burokban töltöttem volna, mindenféle külső, gyermeki
lelkemet bármilyen módon felkavaró ingertől elzárva. Természetesen <i>tudtam </i>mi az a Forma-1, tisztában voltam
vele, hogy az autók a pályán nem céltalanul körözgetnek, hanem egymással
versenyeznek, sőt egy kvízműsorból még arról is tudomást szereztem, hogy abban
az évben születtem, amikor megrendezték az első Magyar Nagydíjat. Ismertem én a
száguldó cirkusz lényegét, de a leginkább Barbie babákra, majd később nyálas
fiúbandákra korlátozódott agyamban valahogyan nem csillant föl a kíváncsiság a
világ – későbbi tapasztalataim szerint – legjobb sportja iránt. Igazából azt
sem értettem, mire ez a fene nagy felhajtás pár színes autó, őrült tempóban
hajtó pilóta és egy indokolatlanul össze-vissza kanyargó pálya körül. Olyan,
mint egy bármilyen másmilyen autóverseny, miért lenne „bolondabb” és
„cirkusziasabb” mint mondjuk azok az illegális gyorsulási versenyek a
szemétlerakó mögött, innen két utcányira, amiktől éjszaka nem tudtam elaludni? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Egyébként nem voltak olyan személyek sem, akik felkeltették volna az
érdeklődésemet a Forma-1 iránt: apámat a focin kívül soha semmilyen más sport
nem érdekelte, anyám pedig mindig tipikusan az a nőcis nő volt, akit
mindösszesen három téma izgatott: a divat, a sminkek és a főzés. Az öcsémet
pedig én fertőztem meg, de ez már egy öt évvel későbbi történet…</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Egyszóval a Forma-1, mint sport, mint hétvégi időtöltés, mint egy tényező az
életemben tízéves koromban jelent meg. A visszaemlékezés szempontjából
művészibb lenne azt írni, hogy az egész egy vidám, napsütéses délutánon
kezdődött, amit a kedvenc unokatesóméknál töltöttem, természetesen önálló
akaratomból és saját kedvtelésemből, de ez igen nagy hazugság lenne. Igazából
esett az eső, az unokatesómat meg ki nem állhattam, és csak anya rángatott el
hozzájuk, mert valami dolga volt és nem akart engem egyedül hagyni. Ráadásul a
nagynéném sem volt otthon, úgyhogy tökéletesen az – tőlem hat évvel idősebb –
unokatesómnak voltam kiszolgáltatva. Persze neki volt jobb dolga is, minthogy
vasárnap délután engem pesztráljon, így beültetett maga mellé a szobába, majd
rám parancsolt, hogy maradjak csöndben, ne mászkáljak és hagyjam őt tévét
nézni. Először féltem attól, hogy valami ijesztő filmet akar nézni – és velem
nézetni – és persze dühöngtem magamban, amiért nem maradhattam otthon, és anya
megint az idióta unokatesómra bízott rá. Bekapcsolta a tévét, én pedig
sértődötten, karba tett kézzel ültem, és tüntetőleg még a fejemet is
elfordítottam, annak ellenére, hogy már megbizonyosodtam róla, hogy az
unokatesóm nem félelmetes filmet akar nézni, hanem csak valami „hülye sportot”.
Nem igazán hatotta meg a gyerekes színjátékom, nyugodtan nézte tovább a
versenyt, és igazság szerint tíz percnél tovább engem sem kötött le az üres fal
bámulása, így feladtam a „nem nézek rá a tévére, mert most hú de nagyon meg
vagyok sértődve” elveimet és a tekintetemet a képernyőre emeltem. A kamera
éppen egy totálisan összetört autóra fókuszált, amelyből hatalmas füst szállt
fel, a benne ülő pilóta pedig idegesen hadonászott a pályamunkásoknak,
valószínűleg, valamilyen „hozzatok már egy rohadt poroltót” kiabálás
kíséretében. Pár egyenruhás ember beszaladt érte a pályára, és míg az egyikük
segített neki kikászálódni a romos kocsiból, addig a többiek az időközben már
nem csak füstölgő, hanem lángoló autót próbálták eloltani. És annak ellenére,
hogy a tízéves énem rettentően félős volt (na, jó, még a huszonöt éves is az…),
valahogy ez a talán kissé ijesztő kép egy pillanatig sem rémített meg. Sőt. Úgy
felkeltette az érdeklődésemet, mint addig még semmi más, semmilyen ruha,
fiúbanda vagy akár fiú az iskolából. Hirtelen kíváncsi lettem mindenre. Vajon
mi lehet az a cél, mi lehet ebben a sportban, ami miatt az emberek képesek még
az életüket is kockára tenni? Mi ami igazán vezérli őket? Mi az igaz céljuk, ami
jóval a busás fizetésen felül van, egy életérzés, az adrenalin ami nélkül nem
bírnak létezni? Választ akartam minderre találni. Ezért megnéztem a versenyt.
Aztán a következőt. És a következőt. Kérdéseimre csak olyan választ kaptam, ami
nem felel semmire és valahogy azok számára mégis érthető, akik a sport
szerelmesei: ez a Forma-1 megfékezhetetlen és érthetetlen vonzása. Ettől a
pillanattól kezdve, az első pillanattól, amikor igazán szembetaláltam magam a
Forma-1-el, már az életemmé vált. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Nem sokkal később viszont már azt is éreztem, hogy számomra ez nem elég. Nem
elég, ha ez a sport az én életem: én akartam a Forma-1 része lenni. Bele
akartam kerülni a száguldó cirkusz őrült vérkeringésébe - de nem a pálya szélén
álló kiegészítő elemeként, hanem mint annak szerves része. És nőként mi is lehetne
a legnagyobb cél ebben a sportban, mint az, hogy megszerezzem egy pilóta szívét…? </span></div>
<o:p></o:p>Dorililienhttp://www.blogger.com/profile/00154733177851499336noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-486531545984586147.post-45841572056900493662014-08-27T12:10:00.003+02:002014-08-27T13:22:43.397+02:00Megnyílt a blog<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://i889.photobucket.com/albums/ac100/Dorililien/Hungaroring%202013/DSCF3374_zps75582e1d.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://i889.photobucket.com/albums/ac100/Dorililien/Hungaroring%202013/DSCF3374_zps75582e1d.jpg" height="320" width="240" /></a></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">(ez a legfrappánsabb bejegyzéscím amit valaha kitaláltam)<br /><br />Sziasztok! :)<br />Az első bejegyzésemben szeretnék egy-két dolgot hozzáfűzni a fanfictionhöz amit itt olvashattok majd, meg egy pár ilyen haszontalan információt megosztani. Szóval, nem ez az első blogom, ahová felrakom ezt a történetet (számszerint a harmadik), lehet hogy valahonnan ismerős is lehet nektek a cím, vagy valami hasonló. :) A legutóbbi blogomat viszont nagyon hosszú ideig elhanyagoltam, nem is hiszem, hogy már túl sokan olvasták. Ott eljutottam a huszon-valahanyadik részig a feltöltést illetően. Ahogy visszaolvasgattam mostanában a régebbi részeket, újra (nagyonnagyon) megjött a kedvem a történet folytatásához. Ugyanakkor arra is rájöttem, hogy sok helyen igényel némi csiszolást, átírást a fanfic, így kell a részeken dolgoznom. Ezért úgy döntöttem, hogy újra, az első résztől kezdve, hetente vagy sűrűbben felrakom a fejezeteket és természetesen írom is majd tovább az egészet. Így az új olvasók is (remélem lesznek :'() az elejétől követhetik a történetet, meg a régiek is bekapcsolódhatnak (ha vannak és megtalálnak). :D<br />Háát, szerintem ennyit akartam. <br />Most magáról a a fanficről is írnék.<br />(jó ezt másolni fogom a régi blogról, mert szerintem ebbe mindent beleírtam)<br />Az első és legeslegfontosabb dolog, hogy annak
ellenére, hogy a történetben rengeteg a valós szereplő, a történet
minden mozzanata általam kitalált, a valóságban tehát NEM történt meg
(legalábbis nincsenek róla információim). Hogy is szokták mondani? A
történetben előforduló események bárminemű hasonlósága a valósággal
csupán a véletlen műve... Igazából ez a fanfic lényege, csak... csak
azért leírtam :D A történet maga 2011-ben játszódik, mert ekkor kezdtem el írni a fanficet, az akkori helyzetet, csapatokat, csapatfelállásokat írtam bele a sztoriba, a szabadedzés/időmérő/futam eredményeit pedig én találtam ki (kedvem szerint, na jóó szóval Felipe Massa <3 <3). És tudom hogy az a Lotus, ami a történetben van már Caterham, és a másik Lotus meg már azóta jobb Lotus, de ez még akkor is 2011!! :D<br />Az egyetem és egyéb elfoglaltságaim mellett nem mindig tudok majd olyan gyakran friss részeket hozni, ezért előre is elnézést. Nem is írok több fölösleges dolgot, remélem tetszeni fog nektek a
történet, örülnék neki ha pozitív és negatív véleményeteket is egyaránt
megosztanátok velem a történettel kapcsolatban, itt kommentben vagy a
chatben!</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></span>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">A történetről a "Bevezető" részben hosszan olvashattok.<br /><br />Jó olvasást és köszönöm hogy benéztél!:)<br />Dorililien</span></span></div>
Dorililienhttp://www.blogger.com/profile/00154733177851499336noreply@blogger.com1